MEMORANDUM a közösségi tulajdonú energiarendszerekről

MEMORANDUM a közösségi tulajdonú energiarendszerekről

Az iparosított világ jelenlegi energetikai rendszere nem alkalmas a társadalommal és a környezettel való összhang megteremtésére. A hatékony, rugalmas és stabil energiaellátás, az energiafüggőség csökkentése a helyi, közösségi alapon szerveződött rendszerek által hatékonyan megvalósítható. A megvalósítás szabadságfoka nagyban függ a közösségek tulajdonában, a felügyeletük alatt lévő területektől. A föld és a víz tulajdon-, illetve felügyeleti joga kiemelten fontos tényező, mert nagy tömegek életfeltételei biztosíthatók általa. A jelenlegi tulajdonformák egy térség autonómiájának komoly korlátai. A közösségi tulajdon megvalósíthatósága érdekében ezért határozott és azonnali lépéseket kell tenni

A „ViaFuturi 2009 - Konferencia a közösségi tulajdonú energiarendszerekről” című konferencia (*)- amelyet az Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület és a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara 2009 november 12-13-án szervezett Pécsett- előadásai és vitái alapján a következő megállapításokat tesszük:
- Az ipari és fogyasztói társadalom globális mértékben hat az ökoszisztémára. A káros hatások már ma is erőteljesen befolyásolják az életünket, ezért azonnali cselekvés szükséges.
- Az ökológiai rendszerek védelme megkívánja a lokalitást, a táj és az ember harmonikus kapcsolatát. A helyi erőforrások közösségek általi használata lehet a biztosítéka annak, hogy hosszú távon gazdaságilag és környezeti szempontból is fenntartható energiarendszereket hozzunk létre.
- Az energetikával kapcsolatos döntések esetén figyelembe kell vennünk, hogy az energetika beágyazódott a természeti és társadalmi környezetbe és ezért a prioritásait alá kell rendelnie a társadalom prioritásainak.
- Az iparosított világ energetikai rendszere nem alkalmas a társadalommal és a környezettel való összhang megteremtésére.
- A hatékony, rugalmas és stabil energiaellátás, az energiafüggőség csökkentése megvalósítható a helyi, közösségi alapon szerveződött rendszerek által is.
- Az energiahatékonyságot fokozzák a kisléptékű, osztott, keresletoldali, moduláris és megújuló energiákon alapuló energiaforrásokra támaszkodó rendszerek.
- A rendszerek rugalmasságát a rendszereket működtető és az energiát felhasználó közösségek helyismerete, kezdeményezőkészsége, tudása, odafigyelése, a rendszereknek az adott helyre történő tervezése biztosíthatja.
- A rendszerek stabilitását a redundancia biztosítja, ahol a többféle erőforrás használatának alkalmazása lehetővé teszi az esetleges meghibásodások kivédését, növeli az energiaforrás biztonságát, csökkenti az ellátási kockázatot.
- A közösségi tulajdon a rendszer átalakításának egyik kulcseleme. A föld és a víz tulajdon-, illetve felügyeleti joga kiemelten fontos tényező, mert ez nagy tömegek életfeltételeit biztosíthatja. A jelenlegi tulajdonformák egy térség autonómiájának komoly korlátai. A közösségi tulajdon feltételeinek megteremtése érdekében határozott és azonnali lépéseket kell tenni.

Háttér
A történelem fejlődése folyamán a jelenlegi civilizációnk egyre magasabb színvonalú városi jólétet biztosított, de ezzel párhuzamosan egyre inkább elvesztek a lokális, regionális alapok. Mind energetikailag, mind az élelmiszerellátást tekintve a mindennapi működésünk döntően külső erőktől vált függővé.

Az iparosított világ energetikai rendszere a huszadik század nagy technológiai vívmánya volt. Az elektromos áram termelésének, szállításának, és a felhasználásának hálózatos megoldása hatalmas technikai teljesítményeket igényelt az elektronikában, a kohászatban, a mérnöki tudományokban és rengeteg egyéb tudományos területen. Emellett komplex szervezeti és vezetési rendszereket kellett létrehozni. Ez a folyamat meghatározta az ezzel párhuzamosan fejlődő társadalmi berendezkedésünket is, centralizált, központosított mega-projektek (lakótelepek, külvárosok) jöttek létre. Ennek a rendszernek a velejárója a fogyasztói társadalom, a hozzá illő atomizált emberekkel. Ebben a folyamatban az összhangot a gazdaság és a társadalom között próbálják megteremteni (az ember rovására), miközben a természeti környezet degradációja már az emberiség létfeltételeit veszélyezteti.

Az utolsó évtizedek történései hozzájárultak a hagyományos ellátó rendszerekkel (főként az energia- és élelmiszertermeléssel) szembeni növekvő társadalmi elégedetlenséghez. Az elégedetlenség fő oka a környezeti rendszerekre és az emberek egészségére gyakorolt negatív hatások, és a helyben keletkező gazdasági haszon kivonása az adott térségből. Az energetikai rendszerek esetén meg kell még említeni a technikai sebezhetőséget és az egyre nagyobb és bonyolultabb energetikai hálózatok működési kockázatát, ami miatt egy lokális üzemzavar a teljes hálózat összeomlásához vezethet. A fosszilis energiák kiaknázhatósága egyre bizonytalanabbá válik. A földi ökoszisztéma már olyan mértékben károsodott, hogy annak visszafordítása már a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem valószínű, és a globális mértékben jelentkező káros hatások várható ideje már inkább években, mint évtizedekben mérhető, ezért azonnali cselekvés szükséges. A helyzeten ront, hogy nem is látszanak azok az erőfeszítések, amelyek nagyságrendileg megfelelőek lennének az okozott károk orvoslására. A gazdaság még mindig főrendszerként viselkedik, és céljai ellentétesek a fenntarthatóság követelményrendszerével. Így bekövetkezhet már a közeljövőben egy olyan forgatókönyv, ahol már az is nagy szó lesz, amikor a lakosság az alapvető szükségleteit ki tudja elégíteni. Ennek érdekében sok helyen szükségessé válhat az energia közvetítők (pl. szolgáltatók) nélküli biztosítása az alapellátás megoldása érdekében. A változás előtt álló akadályok elsősorban társadalmiak, és nem technológiaiak.

A jövő azé a nemzeté, amelynek élelmiszere, energiája és ivóvize lesz. Ennek megteremtésére a hatékonyság, rugalmasság és stabilitás feltétlen, és gyors bevezetése adhat lehetőséget. Így az Európai Unió energiapolitikájának fő elemei, az ellátásbiztonság, gazdaságosság és környezetkímélés is hatékonyan biztosíthatók. A hatékony, rugalmas és stabil ellátás, a függőség csökkentése helyi, közösségi alapon szerveződött rendszerek által megvalósítható. A centralizált és decentralizált energiarendszerek közötti különbségtétel is ez alapján tehető meg: decentralizált rendszernek nevezhetjük azt a rendszert, ahol a helyi közösség által felügyelten, általuk, és nem helyettük működtetett rendszeren keresztül történik az energiaellátás. Ilyen módon akár 3-400 ezer ember ellátását is lehetővé tévő rendszerek is tervezhetők, tehát a decentralizált rendszer nem feltétlenül kis rendszer, bár az alkalmazások többségét valóban a kisebb rendszerek teszik ki. A meglévő nagy rendszerek által biztosított stabilitás mellett ezért az energiaellátás stratégiájának ezekre az új típusú energiaellátási módokra kell fókuszálnia.

Az energiahatékonyság szempontjából a feltörekvő új energiamodellek sokkal nagyobb szerepet szánnak azoknak az alkalmazásoknak és szolgáltatás-együtteseknek, amelyek kisléptékű, osztott, keresletoldali, moduláris és megújuló energiákon alapuló energiaforrásokra támaszkodnak, miközben állandó erőfeszítéseket tesznek az energiaigény csökkentésére. Technológiailag az ilyen alkalmazások elterjedése várható is volt a rugalmasságuk, az alkalmazkodási lehetőségeik és a nagyléptékű rendszerek katasztrófák általi sebezhetőségéhez viszonyított csökkentett kockázatuk miatt. A megújuló energiák esetén a nap-, szél-, és geotermikus energia mellett a biomasszának van kiemelt jelentősége, hiszen az egyik legfontosabb forrásunk, a talaj egészsége függ tőle, és könnyen elégethetjük a lábunk alól a jövőnket. Ebből a szempontból a biogáz olyan biomassza-hasznosítási mód, ahol ez a kockázat jelentősen csökkenthető. A megújuló energiák és technológiák olyan együttese áll már most rendelkezésünkre, amely biztosíthatja egy megfelelő természeti erőforrásokkal ellátott térség önálló energiaellátását anélkül, hogy ehhez külön termőföld-területet kellene felhasználni. Biztonságos, rendszerorientált megoldások pl. az elosztott villamosenergia-rendszerek, ahol az áramtermelés során keletkező forró víz is maradéktalanul hasznosul, vagy olyan távfűtő rendszerek, ahol minimális energiaveszteségű, közeli pontból történik a hőellátás. Számos hazai és külföldi, már megvalósított példa áll rendelkezésre referenciaként.

A rendszerek rugalmasságát a közösségek helyismerete, a rendszereknek az adott helyre történő tervezése, kezdeményezőkészsége, tudása, odafigyelése biztosíthatja. Egyre több felhasználó szeretné érteni a saját rendszerét, és felelősséget érezni a saját tettei miatt. Ezért nem szeretnének pusztán gazdasági fogaskerekek lenni egy nagy rendszerben. Ez a felfogás még egyáltalán nem általános, de azoknak is jó, ha érzik, hogy honnan jön az energia, akiket ez még egyáltalán nem foglalkoztat. Az energia termelésével és fölhasználásával kapcsolatos teendők az élet részévé tehetők, így az emberi minőség javítására több lehetőségünk adódik. Ezáltal a gazdasági válságok és a klímaváltozás lehetőséget adnak arra, hogy a dolgaink újra a saját kezünkbe kerüljenek. A közösség demokratikus részvételével történő energiaellátás rámutat arra a szükségszerűségre, hogy a közösségeknek bele kell tudniuk szólni az olyan – energiákkal kapcsolatos – kérdésekbe, amelyek közvetlenül hatással vannak az egészségükre, a megélhetésükre és a jólétükre Az ilyen közösségek olyan egyenlőséget biztosíthatnak (ahol az energiának a haszna mindenki számára biztosított), amelyeket a nagy rendszerek nem tudnak. Ezzel visszarendeződhetne a hátrányos helyzetűekért és szegényekért való felelősség a helyiekre. Számos olyan európai, hazai kezdeményezés van, amely lehetővé tenné a közösségek megerősödését, a helyi társadalom mozgásba lendülését, ha a forrásokat megfelelően használnánk ki. Ehhez feltétlenül szükséges a helyi termelés keresleti oldalának megteremtése, amely történhet piaci eszközökkel (pl. társulás a nagyvállalatokkal), illetve direkt módon is (pl. segélyek, támogatások helyben történő elköltése). A gazdaság és a közösségek érdekében történő szövetkezések (mint amilyen volt a Hangya szövetkezet) megteremtik az alapját a közösségi életnek. Ebben a folyamatban jelentős szerepet játszhat a helyi pénz bevezetése, a Kaláka-mozgalom újraélesztése, vagy a működő rendszerek (pl. a Leader szövetség) természethez és közösségekhez történő igazítása.

A rendszerek stabilitását a redundancia biztosítja, ahol a többféle erőforrás használatának alkalmazása lehetővé teszi az esetleges meghibásodások kivédését; a helyi, általában megújuló erőforrások alkalmazása a távolról érkező fosszilis energiaforrások helyett az energiaforrás biztonságát növeli. Az ellátási kockázat kezelhető, alacsony színvonalú, a környezeti kockázat is kezelhető abban az esetben, ha a szabályozások nem erőltetik a közösségekre a nagy környezetterheléssel járó megoldásokat. A fenntartható, a helyi körülményekhez jobban alkalmazkodó növénytermesztés strukturális változtatásokat is kíván, amely a termelésre, felhasználásra és a földbe való visszajuttatásra is figyelemmel van.
Az ökológiai rendszerek védelme megkívánja a lokalitást, a táj és az ember harmonikus kapcsolatát. Ez biztosíthatja azt, hogy az energiarendszereket előbb utóbb olyan erőforrásokra tudjuk átállítani, amelyek hosszú távon kimeríthetetlenek, és környezeti szempontból is fenntarthatók. Ezért fontos, hogy az energiastratégia fókusza a decentralizált energiaellátás legyen, mert a helyileg kontrollált kisebb rendszereknek nagyobb esélyük van a fenntartható módon üzemelő rendszerek kialakítására. Minél lokálisabb és diverzebb egy rendszer, annál hatékonyabb és ellenállóbb. Egy komplex rendszer stabilitásához szükséges az erős, önszabályozó alrendszerek megléte. Ennek érdekében a tájgazdálkodás által meghatározott módon történjen az energiacélra is megfelelő tájhasználati formák meghatározása. A tájgazdálkodás lehetőségeinek fejlesztése érdekében elő kell segíteni a talaj víztároló képességének kihasználását, és a természetközeli erdők kialakítását, kialakulását, és a hozzájuk tartozó megfelelő művelési módok (pl. szálaló erdőművelés) alkalmazását.

A közösségekhez szorosan kapcsolódik a tulajdon, a felügyelet kérdése. A közbirtokosság a közösségi tulajdon régi, kipróbált, és más országokban most is alkalmazott tulajdonforma. A föld és a víz tulajdon-, illetve felügyeleti joga kiemelten fontos tényező, mert nagy tömegek életfeltételei biztosíthatók általa. A jelenlegi tulajdonformák egy térség autonómiájának komoly korlátai. A közösségi tulajdon megvalósíthatósága érdekében határozott és azonnali lépéseket kell tenni. A közösség tulajdonában lévő közüzemek demokratikusabbak, a fogyasztókhoz, állampolgárokhoz közelebb állnak, és ezért jobban reflektálnak az értékeikre. Már létező megoldások a közműszolgáltatók községesítése, vagy fogyasztói közösségek (pl. energiaszövetkezet) kialakítása, ahol a tagok egyben fogyasztók is. Közvetlen érdekük a kevesebb energia fogyasztása, ezért jobban érzik a szigetelés, a takarékoskodás szükségességét is. A közösségi energiarendszerek a közösség által jobban elszámoltathatók, nem diszkriminálnak, nonprofit intézmények, nyilvános ülések és etika jellemzik, és jobban orientálódnak a gazdasági fejlődésre és a közösség felé. A közösségi tulajdon és a demokratikus irányítás szélesebb területeket nyit azon döntések számára, amelyek jobban illeszkednek a közösség igényeihez és értékeihez, és a változó piaci igényekhez is. A közösségi energiát sok támogatója úgy látja, mint döntő, elkerülhetetlen lépést egy környezetbarátabb elektromosenergia-rendszer felé. Azt sugalmazzák, hogy a helyi irányítás az egyedüli eszköze a tiszta és megbízható energiaformák felé történő nyitásnak, amely szükséges a nemzet energiaproblémájának megoldásához. Az a legjobb tulajdoni forma, ami kielégíti a társadalom által az energetika elé állított célokat. Ez a tulajdoni forma egyre inkább elmozdul a piaci erőktől, a magántulajdontól és az állami tulajdontól a közösségi tulajdon felé.

Az előadók és a részvevők nevében Kiss Tibor, a szervezőbizottság elnöke

- o - o - o - o - o - o - o - o - o - o - o

Konferencia a közösségi tulajdonú energiarendszerekről
Program

Szervezők:
Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület, (IME) Pécs
Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar (PTE-KTK)

A konferencia védnöke: Dr. Fülöp Sándor, jövő nemzedékek ombudsmanja

2009. november 12. (csütörtök)
Helyszín: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Aula

9:00 – 9:45: Regisztráció
9:45 - 9:50: Megnyitó – Dr. Somogyvári Márta, elnök, IME

I. A közösségi tulajdonú energiarendszerek
Levezető elnök: Dr. Kiss Tibor, PTE KTK

9:50 - 10:20: Dr. Kiss Tibor, PTE KTK:
Az energetika közösségi szerepe

10:20 - 11:20: Keith Richardson, CoRE:
Community Renewables - Making it happen (követő tolmácsolást biztosítunk)

11:20 - 11:30: kérdések

11:30 - 11:50: kávészünet

11:50 - 12:20: Dr. Somogyvári Márta, IME:
Energia és profit

12:20 - 12:50: Ertsey Attila, Kör Építész Kft.:
Autonóm kistérség az Alpokalján

12:50 - 13:00: kérdések

13:00 - 14:00: ebédszünet (Borostyán Étterem)

II. A közösségi ellátó rendszerek
Levezető elnök: Dr. Somogyvári Márta, IME

14:00 - 14:30: Nyitrai Ákos, Falufejlesztési Társaság:
A vidéki életmód megújuló energiái az ember, közössége, környezete kapcsolat rendszerében

14:30 – 15:00: Halmai Gáborné:
A Leader-program szerepe a közös jövőkép kialakításában

15:00 – 15:30: Németh István:
Kistérségi létfenntartás: alternatív út a gazdasági megújulásra

15:30 – 15:40: kérdések

15:40 – 16:00: kávészünet

16:00 – 16:30: Vallasek István - Lázár István, EMT Csíkszereda:
Közösségi tulajdonú energiarendszerek a Székelyföldön

16:30 – 17:00: Füzesi Magda - Vallasek István, EMT Csíkszereda:
Hagyományos közösségi tulajdonformák a Székelyföldön

17:00 – 17:15: kérdések

18:30: Fogadás (Pezsgőház Étterem, Pécs, Szent István tér 12.)

2009. november 13. (péntek)
Helyszín: Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar, Aula

9:00 - 9:30: Regisztráció

I. A közösségi tulajdonú rendszerek elméleti kérdései
Levezető elnök: Dr. Kiss Tibor, PTE KTK

9:30 - 10:20: Dr. Fülöp Sándor, jövő nemzedékek országgyűlési biztosa:
Helyi közösségek és energia a jövő nemzedékek országgyűlési biztosa munkájában

10:20 - 10:50: Dr. Mellár Tamás, PTE KTK:
A helyi gazdaságok fejlesztése és a tulajdonviszonyok

10:50 - 11:20: Dr. Hajnal Klára, PTE TTK:
A lokalitás realitása - a hely valósága

11:20 - 11:30: kérdések

11:30 - 11:50: kávészünet

11:50 - 12:20: Dr. Gergely Sándor, Károly Róbert Főiskola:
Helyi energiatermelés és fogyasztás rendszere és helyi autonómia

12:20 - 12:45: Enyingi Tibor, Sokoró Natúrzóna Nonprofit Kft.
Fenntartható biomassza termelés-biofinomítás-biometán előállítás

12:45 - 12:55: kérdések

12:55 – 13:10: poszter bemutató

Milaskey Zoltán - Dr. Bezegh András, Budapesti Corvinus Egyetem:
Az elosztott energiatermelés állami támogatás-igénye

13:00 - 14:00: ebédszünet (Borostyán Étterem)

II. Az energetikai rendszerek megvalósításának lehetőségei
Levezető elnök: Dr. Fülöp László, PTE PMMK

14:00 - 14:30: Feiler József, Jövő Nemzedékek Országgyűlési Biztosának Irodája:
Klímaváltozás - az energetikai rendszerek átalakításának kényszere

14:30 - 15:00: Sudár Enikő:
Bio-szolár fűtőművek - ausztriai példákon bemutatva

15:00 - 15:30: Laza Tamás, Dr. Penninger Antal, BME, Energetikai Gépek és Rendszerek Tanszék:
Megújuló energiaforrásra alapozott kistérségi energiaellátás lehetősége Magyarországon

15:30 - 15:40: kérdések

15:40 – 16:00: kávészünet

16:00 - 16:30: Lantos Tamás, Ormánság Alapítvány
Az Ormánság decentralizált energiatermeléséről

16:30 – 17:00: Gazdag László, PTE KTK:
Biomassza hasznosítás: Közösségi minierőművek

17:00 - kérdések, a konferencia zárása