Faragóné Cseke Blanka: Az élelmiszer önellátás lehetőségei – dilemmái

Az élelmiszer önellátás lehetőségei – dilemmái
(2010. április 28-án a Klímabarát Teleülések 4. konferenciáján elhangzott előadás anyaga
Előadó: Faragóné Cseke Blanka Hosszúhetény Községi Önkormányzat polgármestere)

Hosszúhetény Önkormányzata 2008-ban döntött arról, hogy megpróbálja beindítani a helyi piacot.

Tette mindezt annak tükrében, hogy településünk speciális helyzetben van, mert földrajzilag három város – Pécs, Komló, és Pécsvárad - és három kistérség metszéspontjában helyezkedik el. Mindegyik várostól mindössze 10-15 km távolságban van, jók a közlekedési lehetőségeink.

A lakosság jelentős része ingázik az oktatás és munkahelyek miatt. Ez megteremti azt a lehetőséget, hogy a bevásárlásaikat jelentős részben a családok napi szinten is a városokban bonyolítsák. Ennek egyenes következménye, hogy a vásárolni kívánt termékek jelentős részét a multinacionális kereskedelmi egységekben szerzik be.

Ezen termékek származási helye igen széles spektrumú. A minősége a tényleges értékesítéskor sokszor kívánnivalót hagy maga után. Az eladási árát pedig a nagy tételben történt beszerzés miatt alacsonyan tudják tartani, sokszor túlságosan is.

A családok élelmiszer beszerzésre fordítható, egyre csökkenő kerete miatt azonban ezt az alacsony árfekvésű terméket választják a vásárlók annak tudatában, hogy önmaguk is tisztában vannak a következőkkel: tudják, hogy nem a legjobb minőségű és legtöbb esetben sajnos nem magyar származású a kiválasztott termék; tudják azt, hogy ezzel nem a hazai termelőket támogatják; és tudják, hogy nem Magyarországon adózik, vagy pedig jelentős kedvezménnyel adózik a multinacionális cég.

A helyi piac megvalósításával a célunk az volt, hogy helyi termelők kapjanak helyben lehetőséget a helyben termelt áruiknak az értékesítésére, hogy jobb minőségű áruhoz jusson a vásárló. Ebben az esetben pedig mind a vevő, mind pedig az eladó hozzájárul ahhoz, hogy az adóbevételek Magyarország költségvetési forintjait gazdagítsák.

A helyi értékesítés esetében sem az eladónak, sem az árunak, sem a vevőnek nincsenek közlekedési költségei, ezáltal nem kapcsolódik hozzá a káros környezeti terhelés.

A kitűzött cél érdekében az önkormányzat megkereste a helyi termelőket, akik eddig a portékájuk jelentős részét a városokban értékesítették, a fennmaradó rész pedig háznál történő értékesítésre, ill. cserére került, és a saját fogyasztási szükségleteit fedezte.

Felajánlottuk a lehetőséget, hogy ezután meghatározott napokon árusítsanak a faluban is a kijelölt helyen. Erre az új ötletre fogékonyak voltak a termelők, akik a piacon felvonultatták az általuk megtermelt termékek széles skáláját. Árultak pl: mézet, lekvárt, zöldséget, gyümölcsöt, diót, zsírt, tojást és helyi kézműves termékeket.

A helyi lakosság között széleskörűen beharangoztuk az új lehetőséget, melyet az itt lakók egy része az újdonság erejével és megelégedéssel fogadott. Ez azt jelenti Hosszúhetény esetében, hogy egy tudatos vásárlói réteget sikerült elérnünk, akikből kialakult a törzs vásárlói kör.

Az első tapasztalatok azt mutatták, hogy mindenki jól járt. Az önkormányzat azzal, hogy lehetőséget teremtett; a termelő azért, mert az áru kevesebb mozgatásával, utaztatásával értékesíteni tudta a termékeit, ezzel az eddig nem szereplő árusítási hellyel több árut tudott eladni, ennek következtében növelhette termelését, nőtt a bevétele; a vevő pedig jó minőségű áruhoz juthatott egy megbízható termelői körtől.

Az visszajelzések alapján úgy tűnt, hogy az önkormányzat helyesen döntött akkor, amikor bevállalta a helyi piac beindítását – azzal a dilemmával, hogy tudjuk, hogy az általunk megjelölt hely nem felel meg annak a rengeteg jogszabályi megkötésnek, amelyek a piacok működését és az ezzel járó kötelezettségeket előírják.

Ennek oka a következő. Az önkormányzat gazdálkodása szűkre szabott, minden forint az élére van állítva.

Ismerve a lakosság ingázási és vásárlási szokásait először szerettük volna, ha a tényleges helyi piaci kereslet-kínálat beigazolja azt, hogy ennek a kezdeményezésnek van jövője és indokolttá válik ténylegesen a piac hivatalos működési engedélyének a megszerzése, az ehhez szükséges beruházásnak a megvalósítása. Azonban a jogszabályok ilyen felfutási, várakozási időt nem határoznak meg. Tehát annak az önkormányzatnak, aki elhatározza azt, hogy saját tulajdonaként, saját működtetésében létrehoz egy helyi piacot, annak az első nyitvatartáskor már meg kell felelni az előírásoknak.

A jogalkotó nem tesz különbséget a piacok nagysága között, a nyitvatartási idő között, mindenhol egyforma követelményeknek kell megfelelni. Ugyan az vonatkozik a nagyvárosok piacaira, mind azokra, amelyeket a falvak önkormányzatai, magánvállalkozásai szeretnének létrehozni. Csak néhány ízelítő hozzá az 55/2009-es Kormányrendeletből:

Meg kell felelnie a jogszabályban előírt építésügyi, közegészségügyi, élelmiszerlánc-biztonsági, élelmiszer-higiéniai, állat-egészségügyi, növény-egészségügyi, környezetvédelmi, kulturális örökségvédelmi, munkavédelmi és tűzvédelmi követelményeknek, valamint rendelkeznie kell a tevékenység során képződő hulladékok elkülönített gyűjtését biztosító hulladéktárolókkal.

Az élelmiszer felhasználása, élelmiszer forgalmazása, továbbá termény, takarmány, élő állat, illetve állatgyógyászati készítmény és növényvédő szer értékesítése esetén a kérelmező nyilatkozatát arról, hogy a vásár vagy a piac területén a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal területi szerve részére állandó jelleggel ingyenes helyiséghasználatot biztosít.

A napi élelmiszerpiac és az élelmiszer-nagypiac területét szilárd, könnyen tisztítható burkolattal kell ellátni.

A vásár, piac, vásárcsarnok ivóvíz minőségű, megfelelő mennyiségű vízellátásáról gondoskodni kell.

Ha a piac területén vízközművezeték van, vízvételi helyet kell kialakítani, valamint kézmosási lehetőséget kell biztosítani. Vízvezeték hiányában ivóvíz minőségű vizet szolgáltató kutat kell létesíteni.

A vásár, piac területén - ha attól 50 méter távolságon belül kellő számú nyilvános WC nem áll rendelkezésre - az OTÉK előírásának megfelelő számú és kialakítású, nemek szerint elkülönített, vízöblítésű WC-t és vizeldét kell létesíteni.

Az élelmiszerek elhelyezésére árusítóasztalokat kell felállítani. Az asztalok fedőlapjának résmentesnek vagy széles résűnek, sima felületűnek, könnyen tisztíthatónak, moshatónak, fertőtleníthetőnek kell lenni. Az árusítóasztalokat védőtetővel kell ellátni.

Az erre fordítandó költségek nem kellően indokoltak abban az esetben, ha a helyi piacnak nincs megfelelő jövőbeni perspektívája a legjobb önkormányzati, eladói, vevői szándék ellenére.

Úgy gondoltuk, hogy ennek a helyi piac kialakításának az első mérföldköve a tartósan megjelenő kereslet és kínálat együttmozgása. Ha ezt sikerül huzamosabb ideig fenntartani, akkor meg kell tennünk mindent annak érdekében, hogy hivatalos működési engedéllyel rendelkezzünk.

Azonban, ha az érdeklődés mindkét fél részéről jelentős mértékben csökken, melynek a veszélye a kialakítandó piacoknál a legnagyobb azokban a falvakban ahol jelentős arányban ingáznak a lakóhelyről az iskolába és a munkahelyekre, mindahogy Hosszúhetényben is, akkor a befektetési szándék nem biztos, hogy eléri a célját.

Tudta, és tudja a piac minden résztvevője, hogy ezeket a feltételeket nem tudtuk induláskor teljesíteni, ezeknek csak részben felelünk meg, mégis megkezdődött a működtetés, tudva azt, hogy aki tud róla feljelenthet bennünket, amelynek következménye jelentős pénzbüntetés lett volna és lehet a mai napig.

A helyi piac iránti kereslet mind az eladók, mind a vevők részéről az előzőleg felsorolt okok miatt 2009 őszére csökkent. Kérdéses, hogy az idei évben a jogszabályoknak megfelelően sikerül-e a működtetést megoldanunk. Abban az esetben, ha nem, akkor szorgalmazzuk a házaknál történő értékesítés minél szélesebb körű megvalósítását.

Újabb jogszabályi megkötés nehezíti a helyi piacozás lehetőségét az eladók részére. Az adóhivatalnál történő bejelentési kötelezettség az árusítás megkezdésekor és a befejezésekor, illetve megváltozott az adó befizetésének módja is. A korábban kialakult gyakorlat volt, hogy a vásározó a tevékenység helyszínén, illetve egyes településeken az önkormányzatoknál készpénzben fizette ki a megállapított összeget.

2010. január 1-jétől azonban készpénzes befizetésre már nincsen mód. A pénzforgalmi számlával rendelkező adózó a belföldi számlájáról átutalással, az ilyennel nem rendelkezők pedig készpénz-átutalási megbízással vagy lakossági folyószámláról kell, hogy teljesítse fizetési kötelezettségét.

A helyi termelés erősítését, segítését kellene a jogszabályoknak szolgálni. A helyi termelők kötelezettségeit racionalizálni szükséges olyan előírásokkal, amelyeket képesek betartani. A jogszabályok által megfogalmazott irreális elvárásokkal a helyi termelési szándékot negatív irányba lehet befolyásolni. Ezzel ez a termelési ágazat visszafejlődése érhető el.

Javasoljuk, hogy azon helyi termelők, akik helyi szinten, akár helyi piacon vagy a háznál történt értékesítéssel hozzájárul, a helyben termel – helyben értékesít gondolat tényleges megvalósításában kapjanak valamilyen módon magasabb támogatást. Ezzel is ösztönözni lehetne közös törekvésünket.

A helyi termékek más körben való megjelenésére adhatna módot az intézményi étkeztetés nyersanyagaiban való megjelenés. Ennek egyik megvalósulási módja lehetne a helyi tejtermelők bevonása az iskolatej programba. Hosszúhetényben és a környező falvakban is vannak olyanok, akik tehén tartásával foglalkoznak. Azonban tőlük az intézmények nem vásárolhatnak az iskolatej program keretében. Ez a lehetőség egy biztos piacot jelenthetne a falvakban gazdálkodók részére. Az iskolatej program a helyi termelők beintegrálásával két célt is megvalósíthatna. Az egyik a gyermekek egészséges és megfelelő táplálásának biztosítása, a másik a helyi termelők támogatása a biztos felvásárlói igényekkel.
A házi tej új megjelenési formáját biztosítják helyi vállalkozók, akik tejkiadó automatát helyeztek üzembe boltjaikban, amelynek a bevezetése óta nagy sikere van. Teljes mértékben megvalósul a 2008-ban megfogalmazott törekvésünk: Helyi boltban, helyi tej, helyi vásárlóknak.

A közelmúltban a helyben történő termelés egyik lehetséges változatát felkarolta az iskolánk. Megtanítjuk a gyermekeknek azt, hogy értékeljék a saját munkájukkal előállított termékeket. Az iskolában létrehoztunk egy gyógynövénykertet, amelyet első pillanattól fogva a gyerekek gondoznak a pedagógusok irányításával. A föld előkészítése, a vetés, az öntözés, a gyomlálás, a gyógynövények betakarítása, szárítása mind az Ő feladatuk. A gyógynövényekből teákat készítenek, amit az iskola diákjai közös programjaikon fogyasztanak.

A kert művelésén, gondozásán keresztül meg tanulják becsülni saját és mások kétkezi munkáját, amely a helyi termékek előállításának alapja. Ez teremthet esélyt a későbbiekben a saját maguk közössége által termelt élelmiszerek iránti nagyobb igénynek.

Az iskolai és az otthoni példamutatással nevelhetők olyan tudatos a helyi termékekhez ragaszkodó vásárlókká, akik egész életükben igyekeznek ehhez a törekvéshez ragaszkodni.