Zólyomi Ágnes: A klímaváltozás hatása az alpesi növényekre

A klímaváltozás hatása az alpesi növényekre
Esettanulmány a Karwendel Alpokban, Tirolban

A Föld egyes területeit, mint pl. a hegyvidékeket érzékenyebben érinti a klímaváltozás. Nincs máshogy az Alpokban sem, ahol a hegyvidéki növényzet úgy reagál a felmelegedésre, hogy egyre feljebb húzódik, hogy magasabban találja meg a megszokott környezeti feltételeket. Ez a megfigyelhető változás persze nem csak a növényvilágban okozhat visszafordíthatatlan változásokat, hanem hatással lehet az egész ökoszisztémára és az emberi társadalomra is.

A klímaváltozás egész bolygónkat befolyásolja, habár hatásainak mértéke nem egységesen oszlik el, bizonyos területeket nagyobb mértékben érint. A Közép-Európai Alpok érzékenyebb régióiban például a globális felmelegedés eredményei különösen hangsúlyosak számos környezeti, társadalmi és gazdasági szempontból is (mezőgazdaság, turizmus, víz és energia készletek, helyi biodiverzitás).

Ezen a területen a klímaváltozás talán a páratlan és rendkívül érzékeny alpesi ökoszisztémát érinti a legkomolyabban, amely olyan egyedülálló fajokból áll, amelyek különleges környezeti – többek közt hőmérsékleti- feltételekhez vannak hozzászokva. Épp ezért ezeket az élőlényeket a melegedő éghajlat különösen veszélyezteti. Amennyiben a hőmérséklet továbbra is emelkedni fog, a növények 60%-át fenyegetheti a kipusztulás.

Az esettanulmány elsősorban azt vizsgálta, mennyire befolyásolja a klímaváltozás az alpesi növényeket. A kutatás azon a paradigmán alapult, hogy a hegyvidéki növények a hőmérséklet emelkedésével egyre magasabbra húzódnak fel, hogy ott találják meg a megfelelő, hűvösebb hőmérsékleti viszonyokat, amihez már hozzászoktak (az Alpokban felfelé haladva 0.65^oC/100 m lehűlés tapasztalható). A tanulmány a Karwendel Alpokban fekvő Hafelekar felső növényzeti övét (1700-2200m) vizsgálta távérzékelési módszerekkel, történelmi feljegyzésekkel, terepi analízissel és a helyi 100 éves klímaadatok kiértékelésével.

Az eredmények kb. 1^oC-os felmelegedést mutattak az adott területen az elmúlt 100 évben, amely minden jel szerint hatással volt a vegetációra, amelyen többféle változás is megfigyelhető:

• A fahatár legfelső részén növő törpefenyő (Pinus mugo) jelentősen feljebb húzódott. Elterjedési területe több mint 22 000 m2-rel megnőtt,míg átlagos magassági határa is 24 m-rel feljebb emelkedett az elmúlt 60 évben a vizsgált területen. Mindez, habár talajstabilitási funkciója is van, kiszorítással veszélyezteti a feljebb lévő növényzeti öveket.
• Az alpesi fűtársulások elterjedése és magassági határa is megemelkedett.
• A törpebokros társulások (Ericacae) övének kiterjedése lecsökkent elsősorban a gyorsabban alkalmazkodó törpefenyő és fűfajok sebesebb inváziójának következtében.
• A tipikus magashegységi fajok élőhelyei területileg lecsökkentek a fűfélék inváziójának következtében. Visszaszorultak olyan meredek sziklaterületekre, ahol a fűfélék még nem tudtak megtelepedni.

Ezek a változások elsősorban a felmelegedés következtében jöttek létre, amely megváltoztatta a helyi klímaviszonyokat és amelyekhez a növények kénytelenek voltak alkalmazkodni több-kevesebb sikerrel. Ha a klímaváltozás mértéke tovább gyorsul, feltételezhető, hogy az érzékenyebb, nehezen adaptálódó fajokat a kipusztulás fenyegeti majd.

Mindez további változásokat fog előidézni az állat- és növényvilágban. Például a törpebokorzónában élő egyre csökkenő vörös áfonya egyes fajoknak a táplálékforrás megfogyatkozását jelentheti, illetve bizonyos pillangófajok, amelyek szervesen kapcsolódnak az alpesi növényekhez, elveszíthetik beporzási területüket. Ennek következményeként az adott állatpopuláció vagy alkalmazkodik más növényfajokhoz (amelyekre ezáltal nagyobb stressz nehezedik), vagy hasonlóan a növények esetéhez, az érzékenyebb fajokat szintén a kipusztulás fenyegetheti. A talajfolyamatok és a vízkörforgás is változásokon mehet át, hiszen a felfelé terjeszkedő fa- és fűzóna stabilizálja a talajt, így csökkenti a talajmozgásokat és a vízlezúdulással járó veszélyeket is (habár egyes tudósok szerint a fahatár terjeszkedésének nem csak a hőmérséklet szab határt, hanem a szél-, jég-, és talajviszonyok is, így azok felfelé terjeszkedése véges. Mindenesetre a melegebb holocénban az Alpok fahatára 400 m-rel feljebb volt, mint ma).

Ezeknek a változásoknak pozitív és negatív társadalmi vonatkozásai is lesznek (pl. talajerózió, talajcsuszamlások csökkenése, ami kevesebb balesettel jár, míg több növényfaj is kiszorulhat mint pl. a havasi gyopár, aminek jelentős szerepe van a kultúrában, gyógyászatban). Egy további hipotézis pedig felveti: ha az Alpokban a fahatár feljebb húzódásával kiterjedtebb élőhellyel rendelkeznek a fás szárú növények megnövelve a CO₂ tárolók nagyságát, az vajon hogyan befolyásolja a jövőbeli CO₂ körforgást.

Habár a növényfajok veszélyeztetettségi foka nem áll elöl a politikai teendők listáján, a növényi övek változása a klímaváltozás mértékének egyik legmegfelelőbb valós indikátora lehet, főleg olyan országokban, ahol a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás és az azt megelőzni kívánó stratégia még gyerekcipőben jár.

Zólyomi Ágnes