Klímabarát települések konferenciája Tatabányán

A konferencia házigazdája a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) volt, melynek hallgatói:
Modrián Andrea - Petrovicz Nikolett - Seres Viktória - Varga Henriett,
az alábbi cikk szerzői.

Klímabarát települések konferenciája Tatabányán

Hideg, 10°C fok alatti esős napok május közepén hazánkban? Vulkánkitörés két évszázados szunnyadás után Európában? Tornádók, hurrikánok pusztítanak el és semmisítenek meg városokat, településeket? Sorra halnak ki élőlényfajok? A szokatlanul szélsőséges időjárás miatti egyre gyakoribb természeti csapások és katasztrófák bizonyítékain kívül mi kell még, hogy az emberek valóban elhiggyék, baj van? Pedig szerintünk – úgy tűnik - ez még csak a kezdet.

A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) már jó ideje elkötelezte magát a környezettudatos gondolkodás és gazdálkodási szemlélet tudatosítása, népszerűsítése és mind szélesebb körű elterjesztése mellett. Mint a „Helyi élelmiszerellátó rendszerek és fenntartható vidékfejlesztés” címmel a Főiskolán elindított angol nyelvű szakkollégium hallgatói, mi magunk is szívünkön viseljük a környezetet érő atrocitásokat. Nem hiába voltunk már illegális gerillakertészek, nem hiába mentünk el az év elején a Magyarországi Klímacsúcshoz (http://www.klimaklub.hu/hu/content/81) kapcsolódó „Maszkos Klímaparádéra” és ültettünk fát az iskola körül. Felfogásunkban nem a „mának élés”, hanem a jövő játszik domináns szerepet!

Büszkék vagyunk arra, hogy a MÜTF a diákkampányok szervezésén túlmenően, egy példamutató oktatásfejlesztési projekt elindításával is bekapcsolódott a „zöld főiskolai” mozgalomba. A nemrég megnyílt alternatív energia laboratóriumunk ugyanis olyan oktatási és demonstrációs eszközöket (napkollektor és szélkerék) működtet, amelyek megújuló energiát képesek előállítani, hozzájárulva tetemes működési költségek megtakarításához. Önmagában ez az innovatív műhely komoly szerepet játszhat abban, hogy a Főiskola felnyissa majd a szemét sok olyan egyénnek, aki úgy gondolkodik, hogy „nincs itt semmi baj, megint csak a média fújja fel a dolgot”.

Nagy érdeklődéssel vettünk részt 2010. április 28-án a Klímabarát Települések Szövetségének „Az éghajlatváltozás és a klímabarát települések válaszai” címmel megrendezett konferenciáján, amely szakkollégiumi tanulmányainkhoz is jól illeszkedett. A Szövetségbe tömörülő települések első konferenciájukat 2007. november végén Hosszúhetényben rendezték, amelyen felolvasták a hazai „zöld mozgalmak” révén is ismertté vált Sólyom László Köztársasági Elnök személyes üzenetét (Antal Z. László (Szerk.), 2008). A Főiskola és a Tatabánya Városi Önkormányzat közreműködésével megszervezett 2010. évi - immáron negyedik - konferenciájuk súlyát pedig a Köztársasági Elnök személyes részvétele és záró előadása fémjelezte. Felejthetetlen élményt jelentett számunkra a vele való közvetlen találkozás.

A konferencia legfőbb értékét az élő, hiteles megszólalások jelentették számunkra, amik a szervezők és a szövetségbe tömörülő települések polgármesterei ill. klímaszakértői részéről hangzottak el. Érdekes volt hallani, hogy mennyire elkötelezettek a polgármesterek az egyes településeken, és milyen sikeresen aktivizálják az ott élőket a környezettudatos gondolkodásra és cselekvésre. A hallottak alapján biztosak lehetünk abban, hogy a Szövetséghez tartozó települések, az egyedi klímaprogramjaikkal kivételesen fontos, rendkívül közhasznú közösségi teljesítményre képesek hazánkban. Az elhangzott érdekfeszítő előadások közül szeretnénk az alábbiakban néhányat kiemelni, hozzáfűtve ezekhez saját gondolatainkat.

Saját jövőnk szempontjából komoly biztatást jelentett Dr. Kandikó József főiskolánk rektora által a konferencián vázolt stratégia, miszerint Főiskolánk az elkövetkező öt éven belül a fenntartható fejlődés elveinek nyomdokain a Modern Alkalmazott Tudományok Egyetemévé (MATE) kíván válni. Elgondolkodtató volt számunkra, hogy az ország összes településéhez viszonyítva milyen kevesen csatlakoztak még eddig a fontos közösségi érdekeket képviselő Szövetséghez? Felvetődik bennünk, milyen kampányokkal, akciókkal, közösségi marketinggel lehetne további településeket megnyerni a csatlakozásra, hogy előbb-utóbb az egész ország „klímabarát” magatartással büszkélkedhessen?

A Főiskola „zöld” akcióinak előkészítése során megismertük városunknak, mint a Szövetség alapító tagjának klímastratégiáját ezért nagy érdeklődéssel követtük Oláh András klímareferens „A klímaprogram és a társadalmi szerepvállalás” című beszámolóját a tatabányai városi önkormányzat klímafronton végzett eddigi munkájáról és terveiről. A város klímaprogramjában kulcsszerepe van mind a megelőzésnek, mind az alkalmazkodásnak. „..A megelőzés a katasztrofális hatásokkal járó éghajlati változások elkerülését…..az alkalmazkodás pedig a már kiküszöbölhetetlen éghajlatváltozás hatásainak mérséklését célozza.” (Tatabánya Települési Klímastratágia, 2007)

Nagy érdeklődéssel hallgattuk Faragóné Cseke Blanka polgármester asszony „Az élelmiszer önellátás lehetőségei Hosszúhetényben” című beszámolóját. Döbbenetesnek és érthetetlennek tartjuk, hogy a helyi termelői piacok és az egészséges élelmiszerellátás fejlesztésének mennyi bürokratikus akadálya létezik még Magyarországon. Köztudott, hogy napjainkban egyre többen keresik a megbízható minőségű, jó ízű és egészséges élelmiszereket. A helyi élelmiszer önellátás és az ökogazdálkodás egyik előnyét abban látjuk, hogy a termelők tisztában vannak azzal, milyen körülmények között termelnek, odafigyelnek, hogy ne szennyezzék saját környezetüket. Azok az emberek ugyanis, akik saját maguk termelik meg élelmük nagy részét, biztosan környezettudatosak. A klímabarát vidéki települések életében fontos szereplők nemcsak a különböző helyi termelők (magántermelők, kerttulajdonosok, biotermelők, ökogazdák stb.), hanem a hazai ill. helyi termékeket előnyben részesítő, tudatosabb „patrióta” fogyasztók. Ökogazda az, aki a környezetre figyelemmel optimális mértékben hasznosítja a természeti erőforrásokat és a gazdaságban keletkező anyagokat. Mérsékelt mennyiségben használnak fel vásárolt, vagy külső forrásból származó alapanyagokat. A családi gazdaság megélhetése számára úgy képesek biztosítani kielégítő jövedelemforrást, hogy a termelés környezetkárosító hatása minimális, nem veszélyezteti a talajt és élővizeket. A hazai élelmiszer-kereskedelemben nincsen szükség ilyen mértékben több ezer kilométerről szállított, megbízhatatlan forrásból származó élelmiszerekre. Másrészt tarthatatlan - véleményünk szerint - a mezőgazdaságban a környezetet és az élelmiszert szennyező termelési technikák, technológiák fenntartása. Rendkívül fontosnak tartjuk, a társadalom figyelmét felhívni az egészséges táplálkozás jelentőségére. Sajnos jelenleg nem kap elég hangsúlyt a médiában és az oktatásban a helyi termelés és fogyasztás, ami nemcsak az adottságok ésszerű kiaknázása, hanem a környezetmegóvás és egészséges táplálkozás biztosítéka is egyben. A szakkollégiumi tanulmányaink során megismert nemzetközi jó gyakorlat példák egyértelműen mutatják a helyi élelmiszerellátás szerepét a fenntartható fejlődésben, a kedvezőtlen klímahatások csökkentésében (Vörös Mihály László, 2010).

Végezetül igen figyelemreméltó volt számunkra Horvát István polgármester „Szekszárd a jövő városa” című előadása. A különböző települések klímaintézkedései közül talán a legmeglepőbb, és számunkra legszimpatikusabb az, amit Szekszárd városában hoztak meg, hogy betiltották a közterületeken a dohányzást. Ha rajtunk múlna, egy ilyen intézkedés bevezetését Tatabányán mi magunk is támogatnánk. Megragadta figyelmünket, hogy létezik az országban olyan város, ahol a közösségi összefogás arra is kiterjed, hogy mit kell tenni áramszünet esetén. Ahhoz, hogy egy település imázsa, megítélése, az ott élők életminősége javuljon, nemcsak és nem elsősorban a pénzforrásokon múlik. Az eredményes klímastratégia záloga, hogy a település döntéshozói képesek legyenek meggyőzni az ott élőket a közösségi összefogás fontosságáról, hogy a klímaváltozás miatt bekövetkező veszélyek elkerülése érdekében érdemes a szemléletükön és az életmódjukon változtatni.

Hivatkozások

Antal Z. László (Szerk.) (2008): Klímabarát települések. Elmélet és gyakorlat. Pallas Kiadó. 2008.