Antal Z. László: A Klímabarát Települések Szövetségének céljai

A Klímabarát Települések Szövetségének céljai¹

A Szövetség céljainak komoly tudományos háttere van. Az egész programot az MTA Szociológiai Kutatóintézetben dolgoztuk ki, s éppen abból a célból, hogy az ezen a téren felhalmozott elméleti tudás Magyarországon is a gyakorlatban alkalmazható tudássá váljon. Ennek következtében a tudományos munkámban is alapvető változások következtek be a klímabarát program elindítása óta. Azóta nem vettem részt egyetlen külföldi tudományos konferencián sem és kevesebb tanulmányt írok. Mindezek helyett az országot járom, s polgármesterekkel, más helyi vezetőkkel beszélgetek és elsősorban helyi fórumokon tartok előadásokat. Tanulmányok helyett pedig helyi szintű klímastratégiákat dolgozok ki, a Klímabarát Hírlevelet szerkesztem és azért dolgozom, hogy maga a program minél eredményesebb legyen.

Mai előadásomban néhány olyan tudományos eredményt fogok ismertetni, amelyek meghatározzák a Szövetség céljait. Először olyan eredményeket ismertetek, amelyek a kialakult helyzet jobb megismerésében segítenek, s aztán pedig olyan eredményeket, amelyek a megoldás megtalálásban használhatunk fel.

Elsőként annak a tudományos állásfoglalásnak néhány eredményét ismertetem, amely 2008-ban jelent meg, s amely 13 tudományos akadémia vezetőjének közös állásfoglalása.²

Ebben olvashatók a következő fontos mondat: „Az éghajlat stabilizálásához a kibocsátásokat fokozatosan a természetes nyelők nettó kapacitásának szintjéig kellene lecsökkenteni, ami kevesebb, mint fele a mai kibocsátásnak.” Azaz tudományos akadémiák vezetői nem különböző (20, 30 vagy ennél is több) százalékos csökkentésről beszélnek, hanem egy olyan alapvető összefüggésre hívják fel a figyelmet, amelyet mindenki beláthat. Ezt a mondat másképp fogalmazva azt jelenni, hogy a természet törvényeit be kell tartani. Az egyes településeken szerzett tapasztalatok alapján azonban elmondhatjuk, hogy jelenleg a jogszabályokban rögzített törvények ezt gyakran nem teszik lehetővé. Ezek a jogszabályok ugyanis más megfontolások alapján készültek és gyakran előfordul hogy tiltják a klímabarát programok megvalósítást (például a házak építésnél vagy a helyi gazdálkodás kialakítása esetén) vagy pedig kifejezetten előírják azt hogy környezetpusztító módon éljünk például az éjszakai közvilágítás esetén. Ez egy olyan ellentmondás, amelynek a feloldása nélkül nem lehet a klímabarát céljainkat megvalósítani. Szerencsére ezt már többen felismerték és komoly erőfeszítések történnek ennek az ellentmondásnak a feloldásra.

A következő megállapítás, amit kiemelek, a víz fontosságára hívja fel a figyelmünket, hiszen a felsorolásban nem véletlenül éppen ezt került az első helyre. „A legsérülékenyebb területek a vízkészletek, az élelmiszer-ellátás, az egészség, a tengerparti települések és néhány ökoszisztéma (különösen a sarkvidékeken, a tundra övben, a magas hegységekben és korallzátonyokon). “ A víz kérdése a klímabarát települések számára is alapvető fontosságú kérdés. Ezért készült el az MTA Szociológiai Kutatóintézetének közreműködésével Pomáz vizes stratégiája, s minden településnek azt javasoljuk, hogy ennek felhasználásával készítse el a saját vizes stratégiáját. A vízzel kapcsolatban azt is tudnunk kell, hogy a hazai vízfogyasztás mennyiségét – amely kb. 130 liter/fő/nap - a jövőben mindenképpen mérsékelni kell. Nem használhatunk el ennyi vizet, amikor másoknak még tiszta ivóvizük sincs vagy kilométereket kell gyalogolniuk a napi néhány liter tiszta víz megszerzéséért. A nyilvánvaló morális érvek mellett a várható változások is rákényszerítenek majd minket a fogyasztás korlátozásra. Ezekre – s számos más hasonló jellegű változásra – már most fel kell készülnünk. E felkészülés segítése szintén fontos célja a klímabarát településeknek.

A következő számunkra is jelentős üzenetet hordozó tudományos kutatási eredményt nemrég a Pentagon hozta nyilvánosságra. Jól tudjuk, hogy a tudományos kutatásokra a legtöbb pénzt a hadiiparban költik. Így ezt az eredményt is alapos kutatás előzhette meg. A jelentés szerint 2015-re várható az olajkitermelés csúcsa. Ezt követően a ma még „olcsó” olaj kitermelése fokozatosan csökkenni kezd. A mai erőviszonyok ismeretében arra számíthatunk, hogy mi is egyre kevesebb olajat tudunk majd felhasználni, miután az olajért folyó küzdelem a jelenleginél keményebbé válik. A gazdasági lehetőségeink reális számbevétele alapján pedig kevés esélyünk van arra, hogy a csökkenő olaj helyett az ország át tud állni a ma még költséges alternatív források (vagy más várhatóan szintén dráguló energiaforrások) használatára. Azaz a klímaváltozástól és az üvegházhatású gázok kibocsátásától függetlenül egy a jelenleginél alacsonyabb energiafogyasztással is működő társdalom kialakítása a jövő egyik kulcskérdése.

A kialakult helyzet jobb megértéshez végül Láng István egy konferencián elmondott javaslatát ismertetem. Láng István a legtekintélyesebb klímakutató Magyarországon. Láng István ebben az előadásában azt fogalmazta meg, hogy az éghajlatváltozás Magyarországon várható hatásai miatt a mezőgazdasági termelés és az élelmiszerellátás veszélybe kerülhet. Szükségesnek tartja, hogy erre felkészüljünk, s legyen élelmiszertartalékunk, amelyhez hozzátartozik a konzervipari termékek mellett a takarmány és a vetőmag tartalék is. Úgy gondolom, hogy egy olyan ember javaslatát, aki évtizedek óta ezzel a kérdéssel magas szinten foglalkozik, nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Az Intézet múlt évben megjelent kiadványában (Antal Z. László – Botos Barbara - Leidinger Dániel, 2009) olvasható, hogy ezt mi is fontosnak tartjuk, de gondolni kell arra is, hogy a tartalékok elfogyhatnak, a nagyüzemi mezőgazdasági termelés kockázatai növekedni fognak és a nagy ellátórendszerek (ezek között azt élelmiszer és a vízellátás is) sérülékennyé válhatnak. Ezért az élelmiszer-önellátás és a vízellátás biztonságának növelése az éghajlatváltozásra adható legfontosabb válaszok közé tartoznak.

A kialakult helyzet összefoglalásaként azt mondhatjuk el, hogy a jelenlegi ismereteink szerint a Föld és a modern társadalmak „betegsége” nagyon súlyos, s ez az állapot – ma még a klímabarát településeken is – napról napra súlyosabbá válik.

Mindezek alapján úgy látom, hogy komolyabb és sokkal nehezebb változások előtt állunk, mint a 90-s évek elején. A Szövetség további célja, hogy ezekre a várható változásokra minél alaposabban felkészüljünk.

A „diagnózis” után néhány gondolat a gyógyulás és a gyógyítás lehetőségeiről. A klímabarát településekkel közösen végzett több éves munka után a legfontosabb eredmény az – amelyet a nemzetközi tapasztaltok is megerősítnek –,hogy hasonló helyzetbe kerültünk,mint azok az orvosok, akik nagyon szeretnénk a betegüket meggyógyítani, de megismerve az orvostudomány korlátait, tudják, hogy ezt nem tudják megtenni. Ezeket a korlátokat felismerve ma már – itthon és külföldön egyaránt – egyre több orvos alkalmazza a természetes és az alternatív gyógyítás módszereit. (Ezek egy részét ma már az orvosi egyetemeken is tanítják.)

A „megsebzett bolygó” és a legyengült társadalmak „gyógyításhoz” szintén nem elegendőek a mai tudományos módszerek. A tudományos eredmények ismerete és alkalmazása mellett szükségünk van a művészetek és a vallások segítségére is! A művészetek közül most csak a filmművészetet említem, amely számos kiváló e témában készített film segítségével nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az éghajlatváltozás híre és jelentősége sok emberhez és közösséghez eljutott, s ahhoz is, hogy világszerte egyre többen keresik a megoldás lehetőségeit. A vallások szerepe több szempontból is fontos a megoldás keresésben. Elsősorban azért, mert a lehetséges megoldások jelentős része a fogyasztás mérséklésével jár együtt. A fogyasztói társadalom keretei között, – amikor a kialakult vészhelyzet ellenére még mindig nagyon erőteljesek a fogyasztás növelésére ösztönző üzenetek – a vallások képesek olyan célok megfogalmazásra, s azok közvetítésre, amelyek az emberi életnek a fogyasztáson túlmutató értelmet adnak. De azért is szükségünk van a vallások segítségére, hogy emberhez méltó módon tudjunk elbúcsúzni azoktól, akik a várható változások miatt fejezik be az életüket. De ettől függetlenül is fontos kérdés ez, mert az emberi nem egyik – véleményem szerint a legfontosabb - sajátossága, hogy eltemeti a halottait.

Természetesen a Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként a tudományos módszereket is fontosnak tartom, de – a természet gyors változásai miatt – az egyes tudományágaknak a társadalomra, a gazdaságra, a politikára és a mindennapi életre gyakorolt hatásában szintén elengedhetnek és szükségszerűek a változások. Az egyik olyan tudományterület, amelyre a jövőben az eddigieknél jobban kell figyelnünk az a néprajz. A néprajztudomány olyan társadalmakról és helyi közösségekről gyűjtött össze alapvető ismereteket, amelyek még – többé-kevésbé – képesek voltak a természettel való összhang megteremtésre. Olyan társadalmakat ismerhetünk meg a néprajztudományi kutatások segítségével, amelyek még tudták, hogy a természet törvényeit be kell tartani. Ennek a harmonikus kapcsolatnak a megtartása szintén a klímabarát települések céljai közé tartozik, ezért érdemes néprajzi kutatások eredményeit folyamatosan tanulmányozni, s megvizsgálni azt, hogy ezek az eredmények hogyan és milyen feltételek között hasznosíthatók a XXI. században.

Végül a nyelv kiemelkedő fontosságát emelem ki a megoldás keresésében. Minden társadalmi együttműködésben komoly szerepet tölt be a nyelv. Különösen nehéz helyzetekben szükséges, hogy minél gyorsabban és pontosabban „értsük egymást”. A nyelvünk ápolása és védelme ezért válik a klímaprogram részévé, de azért is, mert közösséget erősítő szerepe is van. Az erős közösségek léte pedig az előttünk álló feladatok megoldásnak az egyik legfontosabb feltétele. Ezért fogadtam nagy örömmel a nyelvünk védelmében Pomázon megfogalmazott felhívást. Ez a felhívás azt javasolja, hogy minden rendezvényünkön szánjunk néhány percet nyelvünk védelmére. Ennek elfogadását ezért javasoltam minden klímabarát településnek, és ezért olvasok fel egy-egy verset a Szövetség rendezvényein. (A művészetek ezen a téren is segítik a munkánkat.) A mai rendezvényre József Attila: Kertész leszek című versét hoztam el.

József Attila: Kertész leszek

Kertész leszek, fát nevelek,
kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.
1925. április

Az a vers a természet és az ember között a harmonikus és békés kapcsolat lehetőségének költői megfogalmazása, de a vége meglehetősen szomorú. A klímabarát települések célja a pusztulás elkerülése és az elveszett harmónia újbóli megtalálása.

Bízom benne, hogy Magyarországon is – számos más országhoz hasonlóan- egyre több település ismeri fel a helyi szintű cselekvés lehetőségeit, s velük is együttműködve nagyobb esélyünk lesz arra, hogy megtaláljuk a ma még gyógyíthatatlannak látszó „betegség” gyógymódját.

- - -
Jegyzetek:

¹ A Klímabarát Települések Szövetségének 4. konferenciáján elhangzott előadás bővített, szerkesztett változata

² Az állásfoglalást a G8 országok és a rajtuk kívül az öt legnagyobb üvegházhatású gázt kibocsátó ország tudományos akadémiáinak vezetői írták alá, s egy e kérdéssel foglalkozó politikai tanácskozásra küldték el, ahol ennek a 13 országnak a vezetői tanácskoztak többek között az éghajlatváltozással összefüggő kérdésekről is. Megjelent a Magyar Tudomány 2008/9 számában és a Klíma¬ba¬rát települések (2008) című kötetben.