Matus János: A pomázi koordinátori találkozó krónikája

Április elsején Pomázon tartott országos találkozót a Klímabarát Települések Szövetsége. A rendezvényre a folyamatosan bővülő tagság hazánk több pontjáról érkezett, hogy megtartsa második stratégiai napját, ahol a koordinátorok csoportos programok keretében osztják meg egymással tapasztalataikat, ötleteiket.
A rendezvénynek a pomázi önkormányzat adott otthont, és a házigazdák szíves vendéglátóknak bizonyultak. Többféle helyben készített süteménnyel és igazi csemegével: háromféle forrásvízzel kínálták a vendégeket. A desszert Antal Z. László saját készítésű aszalt almája volt.

Az elnökségi ülés után a közgyűlés következett, de ez ekkor még nem volt határozatképes. A várakozás fél óráját a már megérkezettek hasznosan töltötték: ismerkedtek egymással, beszélgettek aktuális gondjaikról, tennivalóikról. Fél 11-re a jelenlévők száma tovább gyarapodott, és ekkor megkezdhette munkáját a közgyűlés. Köszöntőjében Antal Z. László utalt az aznapi dátum vidámságára, a bolondok napjára, és egy stílusosan ide illő kis verssel egészítette ki mondandóját. Azonban a közgyűlés fő célját már komolyra fordítva fogalmazta meg: „A mi dolgunk a világ varázslatossá tétele, és ebben sokat segíthetnek nekünk a költők és a költemények.”

Megtudtuk, hogy az összes részvevőtől összegyűjtik az ide utazásuk adatait, kiszámolják az utazás környezetkárosító hatását, s a kártételt ellensúlyozó összeget befizetik az erre létrehozott alapba.

Rédei Imre, Pomáz képviselője elmondta, hogy Pomáz város az elsők között csatlakozott a Klímabarát Települések Szövetségéhez, ennek fontosságát hangsúlyozta, majd a város gyakorlati lépéseit ismertette. Tőle Bíró Péter alelnök, megbízott elnök vette át a szót, aki beszámolt arról, hogy az elnök egyéb elfoglaltsága miatt kénytelen volt Ő átvenni egyes Szövetségi ügyek intézését. A tagság elismerését fejezte ki a jól végzett munkáért, illetve leszögezték, hogy a Szövetség nem egyszemélyes, hanem több ember közös munkája.

A napirend első pontja a közhasznúsági jelentés elfogadása volt, erről Baka György, a Felügyelő Bizottság elnöke tájékoztatott. A közgyűlésen elhangzott még az előző év értékelése, a tervezett KEOP pályázatokról Gaál Zsófi szólt néhány mondatot. Hangsúlyosan esett szó a forrásteremtésről, és szóba kerültek az újonnan jelentkezett és felvételt nyert települések (Zugló és Eger). Felmerült, hogy minden település készítse el a saját portfólióját, valamint beszéltek egy nemzetközi konferencia szervezéséről; ezt őszre ütemezték át a szervezők. Az informálódás terén is hallhattunk újdonságokról: a BME Zöld Köre felajánlotta segítségét a Szövetségnek, és megfogalmazták azt a kritikát, hogy a hírlevél e-mailben küldése ma már elavult. Készül változat a Facebookra és internetes naplóra (blogra). Ezekben más-más ritmusban olvashatjuk majd az együttműködés eredményeit, a Szövetség és a nagyvilág híreit. Az e-mailes változat azért megmarad, és a honlapon is megtalálhatók lesznek a hírlevelek, rendezésükben szintén az egyetemisták segítenek.

Almássy Tamás a Magyarországi Éghajlatvédelmi Szövetség kérését tolmácsolta – velük jó kapcsolatot ápolunk -: a klímabarát települések pályázzanak a Klímasztár 2011 programjukra. Követendő példaként hangzott el a Szövetség az élő Tiszáért Egyesület neve, amely segíti a helyi termelőket, illetve kiadványukkal mindenkinek segítenek tájékozódni a törvényi szabályozásról. Almássy Tamás ugyanis a helyi termelés témájáról, annak fontosságáról is beszélt.

A közgyűlést a koordinátori gyűlés követte. Az irányítást Wheatley Tracey vette át, aki 18 évvel ezelőtt Skóciából érkezett Magyarországra, éveken keresztül a Védegylet munkatársa volt, csoportfoglalkozásokat vezet. Az Ő feladata volt az összegyűlt népes társaság csapattá formálása, és szellemi-fizikai megmozgatása. A kedves, sokat mosolygó hölgy instrukcióit több mint 30 érdeklődő koordinátor várta. A rövid szünetet Tracey csengőszóval szakította meg, majd útnak indított egy kis lila műanyag labdát. A labdát aztán a részvevők egymásnak dobták. Akihez a labda eljutott, elmondta, ki ő, honnan jött, és miért klímabarát, illetve mit tesz a környezet (természet) védelméért.

Az ismerkedés után következett a már ismert fa metafora, miközben a szövetség céljairól és feladatairól beszéltünk. Kiinduló pontként az ökológiai, gazdasági és társadalmi válságot, azaz az egész rendszer válságát jelöltük meg, s a megoldási útjait kerestük. Egyértelmű volt, hogy a piacgazdaság, amely a válságot okozta, a saját keretei között nem vagy csak részben tudja kezelni, megoldani azt, ezért más, régi és új válaszokat kell keresnünk. A közös ötletbörze után 4 fős csapatokat alkottunk, s a csapatok a fa egy-egy gyökerét próbálták megfogalmazni. Itt már felmerültek vitát kiváltó témák is, ilyen volt például a technológia alkalmazásának ártalmas és hasznos mibenlétének értelmezése.

Milyen tudatos választ tudunk adni a válságra, és miként létezik közösségként a Szövetség? A Szövetségnek elsősorban gyakorlati megoldásokat kell találnia, és ezeket az emberek felé közvetíteni. Ehhez nyilván egy megalapozott elméleti háttér kívánatos. Paradigmaváltásra van szükség, új utak keresésére, amelyeken visszatérünk a korábban működő hagyományokhoz, és ezeket ötvözzük a modern kor technikai, technológiai vívmányaival, a tapasztalatokkal és újításokkal, tanulva az elkövetett hibákból. A cél, hogy a társadalom alkalmazkodni tudjon a megváltozott körülményekhez, és önellátó, önfenntartó közösséget alkosson, amelyben az ember harmóniában van önmagával és a környezetével is. Példaként Antal Z. László a természetgyógyászatot, az alternatív gyógyászatot hozta fel, hangsúlyozva, hogy amikor a nyugati orvostudomány már lemond a betegről, akkor az más lehetőségeket keres a gyógyulásához. A Szövetségnek ilyen mintákat kell kidolgoznia és alkalmaznia, hogy ezeket a magokat elültetve sikeres legyen az emberek és a települések gondolkodásának átalakulása, a válságból való kijutásuk. Szükség van szövetségesek keresésére, és ami nagyon fontos: az aktív, cselekvő szándék és az együttműködés elengedhetetlen. Tetteinkért felelősséget vállalni, az egyensúlyt visszaállítani, alkalmazható stratégiákat, megoldásokat adni - ezek fogalmazódtak még meg alapvető igényekként. Az ökonómiai és ökológiai válság felismerése, amelyhez a jövőért érzett aggodalom társul, tartós értékek kijelölésével és megvalósításával érhet célt - hangzott el a csoportok képviselőitől.

A következő csoportfeladat a névválasztás volt: mind az öt csapat egy virágról nevezte el magát: Petúnia, (Fekete) Tulipán, Rózsa, Nárcisz és Liliom csapatként folytatta a munkát. A feladat pedig az volt, hogy a kontextust, a levegőt (a fánál), a minket érő hatásokat vizsgáljuk meg, és beszéljünk róla. A csoportok egy-egy nagyméretű lapra filctollal felírták az általuk megtárgyalt kérdéseket és válaszokat, alább ezekből szemezgetek, a teljesség igénye nélkül.

A Petúnia csapat a körforgásról beszélt, amely a moralitás-társadalom-politika-gazdaság-ökológia-moralitás (kör)rendszerben is megvalósul. Egy arab mondással tették mindezt érzékletessé: az arab sejk nagyapja még tevével közlekedett, az apja autóval, a sejk maga repülővel, de a sejk fia már újra tevére fog ülni… Beszéltek a mezőgazdaság átformálásáról, az energia alapú életmódról, a kapitalista piacgazdaság ártalmairól, és erre válaszként a klímaérzékenységgel való „megfertőzést” javasolták.

A Fekete Tulipánok a Szövetség szervezeti, mindennapi tapasztalatait vette szemügyre, és az elszigeteltséget, az anyagi és humán erőforráshiányt, a kényszerhelyzetet, a jogi szabályozás problémáit, illetve a hazai termelés visszaesését említették beszámolójukban.

A Rózsa csapat táblázatot rajzolt, amelyben a politika, a társadalom és a gazdaság szerepelt, s a helyi és a globális hatásokat jelenítették meg, ezek összefüggéseit, kapcsolatait, viszonyrendszerét, döntési mechanizmusát tárgyalták.

A Nárcisz csapat tagjai a civil szervezetekkel, a mindennapi gyakorlati tevékenységekkel kapcsolatban elmondták, hogy szervezet bőven van minden településen, de valódi aktivitás ezeknek talán harmadát jellemzi. Az emberek az önkormányzatoktól várják, hogy megoldják a problémáikat, de a saját idejükből nem szívesen áldoznak a közös cél érdekében, az önkormányzatok pedig gyakran nem a legjobb példával járnak elöl.

Végül a Liliom csapat került sorra, ők egy manapság nem ritka lehangoló történetből indultak ki: az önkormányzat pénzszűkében lévén, továbbá bizonyos lobbizás hatására eladta a tulajdonában lévő erdős területet, az új tulajdonos kivágatta a növényeket, és a helyükön lakóparkok épültek. Ebből levezettük a különböző területek (gazdaság, ökológia, társadalom, és alrendszerei) egymásra hatását, összefüggéseit, s kimondtuk, hogy minden probléma összefügg mindegyik területtel, majd ehhez néhány kulcsmondatot írtunk fel, természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen nagyon sokáig sorolhattuk volna még a tapasztalatokat. Megemlítettük a fogyasztói életmód csapdáját, a gazdasági okokra visszavezethető ingázás jelenségét, a helyi termelés és piac elsorvadását, a jogszabályok korlátozó és nehézséget jelentő előírásait.

A némileg megfogyatkozott kis csapat ebéd után átsétált a helyi kastélyszállóba, s itt folytatódott a program. Tracey jóvoltából az ebéd utáni mozgással kezdtük: egy székkel kevesebb volt, mint a jelenlévők, így valakinek mindig állnia kellett. Aki állt, az mondott egy állítást, amely a korábban felírt témákhoz kapcsolódott. Aki egyetértett a kijelentéssel, annak át kellett ülnie egy másik székre, a helycserélők és a középen álló pedig megpróbált székhez jutni. Akinek ez nem sikerült, az középre állt, s folytatódott a szellemi-fizikai tréning. Ezután csoportvezetőnk öt témavezetőt kért fel, akiknek a feladata egy-egy téma kidolgozása volt, a munkába időnként becsatlakozókkal együtt. A témák a következők voltak: élelem, építészet, közlekedés, energia, helyi gazdasági fellendülés, beleértve az egészségügyet is. Megkezdődött a munka, aminek eredményeit a témavezetők ismertették, s ők azt is vállalták, hogy a saját beszámolójukról összefoglalót készítenek, amit eljuttatnak a klímakörnek, hogy közkinccsé lehessen.

A programtervezet szerint a vállalások és a további teendőkre való javaslatok következtek volna. Ekkor azonban a szekszárdi Zöldtárs Alapítvány csapatának már indulnia kellett haza, így ezekről, sajnos, lemaradtunk. Ami még feljegyzésre érdemes, az egyik koordinátor által említett, takarékszövetkezeti konstrukcióval megoldott épület-felújítási program; ez sokunk számára érdekes, hasznos lehet. Egy másik érdekességről Tracey beszélt: a Cities and Climate Change című most megjelent könyvről, amely egyelőre angol nyelven számol be arról, milyen módon lehet klímabaráttá alakítani a településeket.

Összegzésképpen annyit mondhatok: első alkalommal egy jó hangulatú rendezvényen vehettem részt lelkes, egyelőre nem nagy létszámú, de egyre gyarapodó csapattal. A témák és a megoldási javaslatok széleskörűek voltak, és folyamatosan formálódtak, azonban még szükség van ezek pontosítására és mélyebb, részletesebb kidolgozására. A konkrét, gyakorlati mintákat hiányoltuk, olyanokat, amiket valakik már sikerrel végigvittek a saját településükön, s ezáltal példaként szolgálhatnak mások számára. Ezen mindannyian dolgozunk. Jó volt ismerkedni az ország különböző tájairól érkezett, más-más társadalmi szerepet betöltő, szellemiségükben is különböző emberekkel, akikkel inkább a közösre helyeztük a hangsúlyt, és nem azon vitatkoztunk, hogy a disznót levágjuk-e, vagy csak megsimogassuk. Örülök, hogy ott voltam, és remélem, ez az egész kezdeményezés meg fog erősödni, egyre több ága lesz a találkozón felrajzolt fának, amely az idők során erdővé nőve ellen tud majd állni a viharoknak.

2011. április 5. Szekszárd
Matus János

Tamkó Sirató Károly: Csíkászok

Csíkászok,
rákászok,
madarászok,
pákászok!
Hová lett a tanyátok?

Új élet zeng
éren-lápon…
Helyünk sincs már
a világon!