You are hereT. Kovács Áron: Úti beszámoló Ces – Svájc

T. Kovács Áron: Úti beszámoló Ces – Svájc

By admin - Posted on 23 december 2011

CES egy pici hegyi tanya, a svájci alpok olasz részén, a Szent Gotthárd hágó és a locarnoi tavak közötti völgyben. Régen, hagyományosan a közeli Chironico falu nyári csordás szállása volt, aztán elhagyták. Egy lelkiismeretes csapat alapítványi háttérrel vállalkozott a felélesztésére. Locarno-ból minden nyáron kb. 40 személy, családok járnak ide, immár 20-25 éve, ezen kívül személyes barátaik és más látogatók is megfordulnak itt. Pályázatok révén és közös munkával helyrehozták a házakat, mindeniket használják. Kb. 20-25 épület van, ennek nagy része családi magántulajdon, egy farmként működik, benne üzlettel is, egy másik önkéntesek számára van fenntartva, kettőt pedig kiadó házként használnak.

A település teljesen hagyományos formát mutat, a házak kőből és boronából vannak, kőlapokkal fedett tetejük van. Csupán néhánynak van modern cserép teteje, színben azért hozzáillesztve a többihez. A falucskában van még egy kápolna, egy szabadtéri közösségi fedett terasz, és egy nyitott vizes helység csorgóval és itatóval. A házak között mindenfele kis ösvények, kő lépcsők, teraszok, gyep, fák vannak, sehol egy kerítés, szabadon lehet járkálni. Csupán a marhák útja van szabályozva, villany kerítéseket használnak, a legelők is el vannak kerítve.

A falu egy teraszon helyezkedik el, kb. 1450 m. magasan, körülötte egy nagy tisztás van, alatta sziklás szakadék, fölötte erdők, majd magas, 2500 m-es kopár sziklák vannak. A falu mellett kicsi kertek vannak, bekerítve a szarvasok elől, a közelben vízesés és hideg vizes fürdőhely is található. A kilátás fenséges, az alatta húzódó mély völgyre, a szemben lévő sziklás oldalakra, bércekre és a távoli hegyekre egyaránt rá lehet látni. A szemközti oldalon is számos hasonló falu található, sokat turisztikai célokra használnak, egyesek elhagyatottak ma is.

Egy család lakja állandóan, a farmer és a felesége, akik télen is itt vannak, teheneket tartanak, sajtot, joghurtot készítenek, gyógynövényeket termesztenek és gyűjtenek, belőlük dzsemet, szörpöt, teafüveket készítenek. Ezen kívül tyúkokat tartanak, a tojást és télen a húst is értékesítik. Teljesen megfelelnek a szabványoknak, termékeik bio-minősítésűek, ellenben az egész telük adminisztrálással telik el. Elég visszahúzódóak, a közösséggel nem tartják a kapcsolatot, néha önkéntesek segédkeznek nekik. Az egyik házban laknak, a pincében van az istálló, a tetőtérben van a bolt, a konyhát és a kamrát használják a termékek elkészítésére, a kertek is mellettük vannak.

A közösségi dolgok működtetéséért minden szezonban 2 ember felelős, ők használják az önkéntes házat. Az ő feladatuk az alkalmi látogatók fogadása, nyilvántartása, a bolt működtetése, a közösség számára való élelmiszer-rendelések leadása, és egy kis kertet is gondoznak, saját használatra. Egész nyáron ott vannak, három hónapig, ezért az alapítványtól fizetést kapnak, szabadon használhatják az élelmiszer tartalékokat és az üzletből elvehetik a szükséges dolgokat. A többiek feljegyzik egy listára, amit elvesznek és havonta vagy nyár végén térítik. Az üzlet az alapítvány tulajdona, itt található minden, ami a nyaralóknak szükséges, száraz élelmiszer, háztartási cikkek, helybéli termékek. Mindenfélét lehet itt vegyesen kapni, elemet, képeslapot, teafüvet, lekvárt, palackos bort, mézet, gyertyát, ömlesztett laskát, csokit, stb. Eléggé zsúfolt és áttekinthetetlen, de hivatalosan bejegyzett és adminisztrált. A látogatók is itt vásárolnak, frankban és euróban lehet fizetni. A termékek öko és bio minősítésűek. A bolt maga, egy kicsi manzárdszoba, polcokkal, szekrényekkel, kosarakkal, bödönökkel, a termékek kiállításával, felárazva. Van még egy kis raktár és egy íróasztal-sarok.

A zöldség és gyümölcs szükségletek nagyon kis mértékben vannak helyben termesztve, inkább a farmer és a két önkéntes foglalkoznak ilyesmivel. A többiek számára rendelésre hozatják a szükséges árut, egy bio-termék forgalmazó cég segítségével, aki hetente elhozza a rendelést. Mivel a település csak gyalog közelíthető meg, egy teherszállításra alkalmas felvonó segítségével húzzák fel a ládákba rendezett friss termékeket, aztán elosztják az igények szerint, illetve egy részük a boltba kerül, továbbadásra.

A látogatóknak és vendégeknek is fizetniük kell a szállásért és étkezésért. Egész napi munkával ez téríthető, fél napi a szállást fedezi. Mi is segítettünk ribizlit szedni, kertet gyomlálni, így lehettünk ott ingyen egy napot és két éjszakát. Egy este beszélgettünk az alapítvány elnökével, máskor a farmerrel is, és hivatalosak voltunk egy délután egy közösségi pizzázásra, kemencében sütve, olasz módra, a kinti teraszon, zuhogó esőben.
Az önkéntesek vendégei voltunk, így a közösségi házban aludtunk, amely egy 2-300 éves hagyományos ház, benne konyha-nappali szintkülönbséggel, egy raktár és egy hálószoba hátul, az emeleten összefüggő tér két kis hálófülkével, a pincében fürdőszoba. Itt tusoló és mosdó-vájú található, a vizet kazánban melegítik fel, fával fűtenek. A környező erdőkből használják a nyírfa törmeléket, elég gyenge tüzelőnek bizonyul. A házban egy kandalló és tüzelős főzőkályha is volt, néha kiránduló gázpalackot is használnak. Villanyellátás ugyan van, de szigorúan használják, inkább gyertyával világítanak, ám az nagyon hangulatosan talál a régi házhoz.

A faluban van egy vizes turbina, amely az áramot szolgáltatja, elsősorban a farm számára. A többiek egy-egy napelemet is felszereltek, de inkább a spóroláson van a hangsúly. A vízellátás egy felsőbb forrásból van megoldva az egész falu számára. A középen lévő itató házba bőven ömlik a víz, itt tartják a tejet behűtve, van egy nyitott mosdó, és a helyiek számára egy „hűtő” is, vízbe merített dobozokkal. Van egy kinti öko-budi, 3 hellyel, külön vizelővel, gyaluforgács szórással. A házakból a szennyvizet egy helyen vezetik ki a faluból, néhány házban van vízöblítéses toalett is. A szemetet külön gyűjtik, vannak komposzt halmok, és az egyik pincében szelektáló feliratos dobozok is, aztán visszaküldik a civilizációba.

A falu temploma egészen kicsi, szertartásokra nem használják, csak lecsendesedésre, mindennapi együtt éneklésekre, néha koncertekre. A harangot csak tűz esetén húznák meg.

Nagyon barátságos hely, kedvesek az emberek, lenyűgöző a környezete. Angolul, németül, olaszul lehetett kommunikálni. Talán telefonos internetjük van, mobiljel is volt.

Megközelítése igen nehéz, sokat kell mászni, nagy a szintkülönbség. A Szent Gotthárd hágón vagy alagúton keresztül Bellinzona fele, Lavorgo településből Chironico faluba kell felmenni. Itt feltétlenül ajánljuk az ikerszentélyes, festett falképes kis templomot megtekintésre, amely az olasz kultúra egyik kiemelkedő alkotása. Vonatállomás van Faido és Biasca helyeken, onnan remekül összehangolt, óránkénti buszjárat van Lavorgo-ba. Chironico-ból, a posta háta mögül fehér-piros-fehér jelzés vezet fel, egy kis kápolna és két tanya mellett Ces teraszára. Igen meredek, másfél óra alatt lehet feljutni.

Autóval Chironico-ból Gribbio fele lehet úton felmenni, itt található az út mellett a felvonó alja is. A Gribbio előtti nagy kanyarban van egy parkoló, innen hegyi ösvény vezet, gyönyörű panorámával, 1 óra járással Ces-be. Lavorgo-ból gyalogszerrel összesen 2-3 óra alatt lehet felmenni.