You are hereSzabadkai Bálint: A közösség ereje - Megújuló erőforrás Pázmándon

Szabadkai Bálint: A közösség ereje - Megújuló erőforrás Pázmándon

By admin - Posted on 24 december 2011

Dr. Virányiné Reichenbach Mónika előadása alapján*

A decemberi konferencián sok nagyszerű előadást meghallgathattunk, de volt egy, amely engem személy szerint kifejezetten megfogott. Nemcsak az üzenete volt szinte hihetetlenül pozitív, de maga az előadó is hihetetlenül inspiráló volt. Illetve mint azt később látni lehet majd, a nagyszerűség éppen a téma, az előadó és az üzenet egységében rejlett.
Az előadást Pázmánd polgármestere, Dr. Virányiné dr. Reichenbach Mónika tartotta, egy mosolygós, csinos, szőke hölgy, alig túl a harmincon. A téma az önkormányzatok mozgástere, függéseik, lehetőségeik bármifajta önállóságra. Az üzenet: Pázmányon sikerült, méghozzá egy olyan rejtett erőforrással, amely a legtöbb településen megteremthető, előbányászható. Ez az erőforrás pedig a közösség ereje.
A polgármester asszony lendületes előadása teljesen fellelkesítette a hallgatóságot is. Habár még csak egy éve polgármester, de tele volt tervekkel, és a legtöbbjét az eddigi sikerek által táplált lelkesedés hajtja. Az általa felvázolt vízió az önfenntartó egy kis önszerveződő társadalomról nagyon bátor, és roppant lelkesítő, amilyen sok már most megvalósult belőle. Csak fokozta a hatást, ahogy a „kis hostess lányai”, ahogyan az a három hatodikos kislányt hívta, körbekínálták a fenséges Pázmándi lekvárokat a hallgatóságnak az előadás közben.
A polgármester asszony bemutatkozásként elárulta, hogy Magyar Public Relations Szövetség elnökségi tagja, és tudatos fejlődési aktivista, és ennek megfelelően nem hisz a felülről irányított szervezetek hosszútávú működőképességében. (Előbbit szokták „népügy médiának” is hívni, tagjait bukott ügyek bajnokainak.) Tapasztalatai szerint akkor lehet sikerrel működtetni bármilyen szervezetet, hogyha az a legalsó szint törekvéseivel harmóniában van, és a működése is egyfajta megértéssel találkozik. Állítása szerint a felülről irányított szervezetek rögtön elkezdenek bomlásnak indulni, amint az irányító eltűnik.
A szervezési elveknél maradva hitet tett a hálózatos működés mellett, és például hozta az utcabizalmi hálózatot, az önkéntességet és az értéktérképet, amely mind nagyon sokat segít a település működtetésében, a pázmándi közösség megszervezésében. Az értéktérkép elkészítésével a Polgármester egy nagyon pontos képet kapott arról, hogy a község lakosai milyen képességével, képzettségekkel rendelkeznek, és milyen munkák elvégzésével segítenék szívesen a közösséget.
Az utcabizalmi hálózat lényegében a közösség idegrendszere, amelyen keresztül az impulzusok futnak a fejtől a tagokig és vissza. Hiszen egyrészt innen szerzi be a városvezetés a komoly stratégiák, tervek kidolgozásához szükséges információkat (például a vízügyi tervhez, hogy melyik vízelvezető árok folyik és melyik nem, melyik kutat kell újra kiásni). Másrészt bármilyen akut probléma merül fel, ezeken a csatornákon keresztül lehet az embereket riasztani Egy rablássorozat esetén például az utcabizalmasak tudtak vigyázni az egyedül élő idős hölgyekre.
Az eredmények könnyen jönnek, ha egy vezető a közösségi elsődlegesnek tekinti. Pláne hogyha előnyt kovácsol belőlük. Virányiné – bár ő maga valószínűleg ragaszkodna a Mónika megszólításhoz – egy felmérés alapján rájött, hogy a Pázmándra beköltöző lakosok túlnyomó többségben magasan képzett, fővárosban dolgozó, konzervatív értékeket előnyben részesítő párok, akik szeretnék gyermekeiket egy természet közeli környezetben felnevelni. A „Pázmánd a gyermekek királysága” szlogen is egy olyan apukával folytatott elbeszélgetésből jött, aki szerint „Pázmánd az Óperenciás tenger (Velencei tó) keleti és az Üveghegy (Velencei-hegység) nyugati csücskén fekszik”.
Ezek után tudta, hogy a legtöbb olyan programban és intézkedésben sok segítségre számíthat, amely a gyermekekkel, az ő körülményeinek javításával összefügg. A szülők szívesen vállalnak részt olyan munkákban, ami az iskola termeinek kifestése, vagy turista utak karbantartása, erdei pihenők kialakítása. Az önkéntes munkában is a legfontosabb, hogy a résztvevők érezzék, hogy fontos a cél, amit el akarnak érni. Pláne ha azt látják, hogy az ilyen törekvések mind egy rendszert alkotnak, beleilleszkednek egy nagyobb egészbe, és kiszámíthatóan, tervezhetően működnek az ő javukra.
A közösségért végzett társadalmi munkával Pázmándon egyre komolyabb eredményeket sikerül elérni. A község vízvédelmi tervéhez az információt az utcabizalmasokon keresztül szerezték be, a terv kidolgozását pedig egy vízügyi mérnök vállalta el – a több mint fél millió forintos terv elkészítését önkéntes munkában. Benne is volt a köztévében, a települési újságban, igazi hősként tartják számon az óta is.
De nem csak a szülői közösségnek jár kedvében a polgármesterasszony. Saját bevallása szerint a társadalmi boldogság minél magasabb szintjét kívánja közösségében elérni. Az eszközei pedig éppúgy nem mindennaposak. Legfőbb elve ugyanis, hogy ha támogatja a helyi egyesületeket – 20 civil szervezet működik aktívan a településen – akkor azok, és rajtuk keresztül a lakosok is képesek lesznek magukat boldoggá tenni. A boldog egyének pedig minden esetben a köz javát is szolgálják. Jó példa erre a lovas egyesület, akik kibővített önkormányzati támogatásuk hatására képesek a bővülő számú testnevelés órákon lovas oktatást tartanak az iskoláskorú gyermekeknek.
Egyedülálló kezdeményezés a Katlan fesztivál is, amelyre mindenki (pázmándiak és turisták, kül- és belföldiek egyaránt) 4 óra közösségi munkával nyerhet belépést. Döbbenetes élmény volt, amikor Olaszországból jöttek önkéntesek segíteni a szervezésben és kivitelezésben. A fesztivált idén tartották meg először a falusiak, de jövőre sokkal komolyabb, nemzetközi hírverést terveznek hozzá.
Így a legtöbb program nagyszerűen működik minimális ráfordítással is, hogyha azok, akik érdekeltek a megvalósulásában, és azok, akik szeretnének segíteni, jól meg vannak szervezve és tudnak egymásról. Ha van egy ifjúsági klub, ahol a közös munka közös móka, egy idő után maguk találnak ki célokat és lehetőségeket, ahol megélhetik saját hasznosságukat. Ilyen alkalom volt, amikor az idősek napján a klub fiataljai sütötték a lángost a kirándulástól elpilledt néniknek és bácsiknak.
A kommunikáció minden helyzetben kulcsfontosságú. Ha megvannak a megfelelő csatornák, akkor a jó üzenetek célba jutnak és elérik hatásukat. Így szervezett drog prevenciós napot a település. Látták, hogy szükség volt rá egy-két helyi eset alapján. Előbb megszületett az elképzelés, majd lett hozzá egy költségvetés, és különböző csatornákon keresztül (adományok, pályázatok, közös munka) befolyt a megfelelő összeg is. „ - Ha van szép cél, egy jó ötlet, akkor arra meg lehet teremteni az eszközöket - ”, vonja le a tanulságot a polgármesterasszony.
A siker receptje így számomra nagyjából következőkben összegezhető. Alulról szerveződő közösségeket kell kialakítani, minden szinten kétirányú információáramlással. Akkor láthatóvá fog válni, hogy a község cél- és érdekközösség is, mert közösek a célok, és van mód arra, hogy mindenki hozzátegye a magáét, a maga képére is formálja a célokat, eszközöket. Ez komoly mértékű bevonódást von maga után – először érzelmit, utána tettekben is megnyilvánulót, a közös munka pedig közelebb hozza, összekovácsolja az embereket. Az összekovácsolódás egy olyan identitásközösséget alakít ki, ahol az emberek azonosítják magukat azzal, amit közösen hoztak létre, kötődnek hozzá és komoly erőfeszítésekre hajlandóak, hogy megőrizzék, továbbfejlesszék.
Mire ezt a szintet sikerül elérni, a közösség szerveződése automatikussá, a közösség önjáróvá válik. A közösség elkezdi kialakítani a saját hagyományait és/vagy felfedezni és őrizni azokat. A hagyományok jelentik ugyanis azt a közös tudást, amely elengedhetetlen egy közösség hosszú távú fennmaradásához. Ezért a mai viszonyok között ebből a kalapból nem lehet kihagyni a környezettudatosságot sem. Mindezt persze Pázmándon is tudják, ebbe az irányba hat az is, hogy a Gemenci Erdő- és Vadgazdaság Zrt. mozgalmához csatlakozva minden újszülöttnek ültetnek egy fát a településen, illetve a gyerekek már egészen az óvodától saját veteményest gondozhatnak. A helyi Természetbúvár Egyesület szintén erősíti a jövő generáció kapcsolatát a természeti környezettel.
A gyermekek persze leginkább a jó példából tanulnak, lássák azt akár a szülőtől, akár a tanáraiktól. Pázmándon viszont csak úgy sorakoznak a jó példák. Nem csak a közétkeztetésben bevezetett gyakorlat, hogy helyi termelők friss áruját főzik meg a gyerekeknek, de a felnőttek is készülnek valamire.
Pázmándon lakik ugyanis Gáspár Mátyás, aki miután Hawaii szigetén egy másfél hektáros birtokon megvalósította a Mesefalut, mostanában a pázmándiakkal töri a fejét, hogy miként tudná ötletét itthon kivitelezni. Mert persze nagyon szépek a Hawaii szigetek, dehát mégiscsak itt élnek a barátai, a családja, itt van otthon.
A Mesefalu koncepciója, hogy lakói úgy kerüljenek teljes harmóniába a természettel, hogy kialakítanak egy „off-grid”, azaz hálózaton kívüli közösséget. Ez egy olyan település(rész)t jelent, amely képes vezetékes infrastruktúra nélkül fenntartani magát. Illetve az egyetlen hálózat, amelyre hajlandóak csatlakozni, az a világháló. De az áramot, a vizet és minden más szükséges erőforrást a természeti kincsekből maguk állítanák elő úgy, hogy ne vegyenek ki el többet, mint amit vissza is adnak.
Nagyon szép példa ez a József Attila Nem én kiáltok c. versében megfogalmazott gondoltra, melyet ebben a kontextusban talán nem túlzás a környezet- és ökotudatos embernek a fogyasztói társdalom önző homo oeconomicus-a felett aratott diadalaként értelmeznünk.