Faragó Tibor: Csak a nemzetközi klímapolitikai tárgyalások folytatása látszik biztosnak

A 2007. évi terv szerint 2009 végén meg kellett volna egyezni a nemzetközi együttműködés új kereteiről. Ha ez nem születik meg a jövő év végéig, akkor csak abban lehet bízni, hogy az egyes nemzetek egy ideig önkéntesen is betartják, amit korábban ígértek. A most elfogadott (Durban, 2011.dec.11.) egyezség alapján 2015-re készülhet el és 2020-ig léphet hatályba egy ilyen új megállapodás. A Kiotói Jegyzőkönyvnek a fejlett államokat kibocsátásaik csökkentésére kötelező előírása lejár 2012-ben, s most csak arra van feltételes ígéret, hogy egy részük – köztük minden EU-tagállam - hajlandó e jegyzőkönyvben is újabb vállalásra. A földi környezetben végbemenő változások pedig folytatódnak: egyes légköri nyomgázok mennyisége gyorsan nő, a felszíni hőmérséklet és a tengerszint emelkedik, a gleccserek olvadnak, a szélsőséges meteorológiai jelenségek száma és kártétele növekszik. Lehet azon vitatkozni, hogy ezért milyen mértékben felelnek a természeti folyamatok és az emberi tevékenységek, de e változások tényszerűek és arra intenek, hogy az elővigyázatosság szellemében csökkentsük a természetre gyakorolt hatásainkat.

A rövidebb távú politikai és gazdasági szempontok miatt azonban még mindig kétségesnek látszik a mindenkire érvényes és megfelelő előírásokat tartalmazó nemzetközi megállapodás. Jó, hogy most újra egyetértés lett a tárgyalási menetrendről és arról, hogy jogi kötőereje legyen majd az új dokumentumnak is, de a lényeg továbbra is tisztázatlan: ki mit fog számonkérhető módon vállalni annak keretében és ha ez meg is történne, az elégséges lesz-e ahhoz, hogy megálljon az érintett gázok légköri mennyiségének növekedése. Ehhez képest néhány politikailag könnyebb ügyben történt némi előrelépés: pl. az új pénzügyi alap szabályainak meghatározása, önálló testület létrehozása az adaptációs feladatok egyeztetésére.

Az EU-ban az elhúzódó gazdasági, pénzügyi krízis megoldása láthatóan mindennél előbbre való és különben is az EU már jelentős – ha nem is elégséges - egyoldalú klímapolitikai vállalást tett. Az USÁ-ban megkezdődtek az előkészületek az elnökválasztásra, s a "feleknek" nagyon eltérő a véleménye a nemzetközi együttműködésről és konkrétan a klímapolitikai teendőkről. Kanada számára kínos lenne kiállni a Kiotói Jegyzőkönyv folytatásáért, hiszen nem teljesíti abban foglalt vállalását, márpedig ez komoly szankciókkal járna. Japánnak épp elég fejtörést jelent, hogy miként oldja majd meg a továbbiakban az energiaellátást. A Kiotói Jegyzőkönyv tehát már mindenképpen négy fejlett állam (Japán, Kanada, Oroszország, USA) nélkül fog működni. Kínának ugyan sokoldalú nemzeti klímavédelmi programja van, de a mind több szenes erőmű és az ott is rohamosan terjedő motorizáció mellett legfeljebb a kibocsátások növekedésének mérséklését ígérheti meg. A legtöbb fejlődő állam pedig alig járult hozzá e globális probléma kialakulásához, de joggal tart – a tudósok által előrevetített - káros hatásaitól, s csak azt kéri, hogy a felkészüléshez kaphasson némi támogatást.

Maradt tehát a megoldás elhalasztása, pedig hosszabb távon mindenki nyerne egy kellően ambiciózus megállapodással. Talán néhány éven belül a fejlett világ felülkerekedik a krízisen és akkor esetleg a "nagypolitikának" megint több ideje lesz, hogy jobban odafigyeljen a kimerülő természeti erőforrásokra, a környezet-szennyezésre. A globális környezeti feladvány persze akkorra még súlyosabb lesz, s még nehezebb, költségesebb lehet majd a megoldása. Közben a gyors gazdasági növekedésű fejlődő államoknak még nagyobb lesz a része a globális környezet-terhelésben, bár ez még mindig messze el fog maradni a fejlettekétől, ha ezt – korrekt módon - egy lakosra számítják. 2014 után talán nagyobb lesz a készség a nemzetközi megállapodásra: akkor még több és pontosabb adat lesz környezetünk kedvezőtlen folyamatairól, továbbá akkorra készül el a tudományos közösség által támogatott új jelentés a földi éghajlat változásáról és további lehetséges alakulásáról. Addig pedig reménykedjünk, hogy nem válik sokkal veszélyesebbé e folyamat.