Alkalmazkodás a csökkentett fosszilis energiaellátáshoz – Kuba, mint példa

Kiss Tibor, PTE KTK, Stratégiai Kutatóközpont

Alkalmazkodás a csökkentett fosszilis energiaellátáshoz – Kuba, mint példa

Az olajcsúcs, akár riogatásként, akár komoly számításokkal alátámasztva, már elég ismert tény, a következményeit, az arra való felkészülést sokan tárgyalják. Ahhoz nem kell különösen nagy képzelőerő, hogy az olaj(kitermelési) csúcs mindenképpen elkövetkezik egyszer, ha még esetleg nem következett be, és hogy ez a nem is olyan távoli jövőben lesz. Ez az oka annak, hogy reális forgatókönyvként fel kell rá készülnünk, és át kell térnünk egy alacsony energiaigényű életvitelre. A teendőkre vonatkozóan Kuba, mint esettanulmány, nagyon jó szolgálatot tehet az emberiségnek, hiszen ők már átélték a fosszilis erőforrások drasztikus csökkenését, felvették a kesztyűt, és nemzeti összefogással úgy tűnik úrrá lettek a legnagyobb problémákon.
Kuba Magyarországhoz hasonló népességű, 11 millió körüli lakossal, és a fővárosának, Havannának Budapesthez hasonlóan kb. 2 millió lakosa van. Kuba 1961-ben nehéz helyzetbe került, amikor Kennedy elnök hirdetett az ország ellen embargót, és a hagyományos, több, mint 70%-os részesedéssel bíró kereskedelmi partner hirtelen eltűnt. Ez kisebb törést okozott, de ott volt a Szovjetunió, illetve a keleti blokk, akik azonnal a helyébe léptek, és átvették a fő kereskedelmi partner szerepét. 1989-ig az ország kereskedelmének több, mint 80%-a ezekkel az országokkal zajlott (Enoch et al., 2004). A Szovjetunió felbomlását követő helyzetet azonban már nem tudták ilyen könnyen feloldani. Az olajellátás az 1988-as 12-13 millió tonnával szemben 1991-re 6 millió tonnára csökkent, és így az importra (illetve ebből exportra) alapozott gazdaságuk megállt. Az export és az import közel 80%-kal esett vissza, a GDP 35%-kal csökent. Havannában 52 gyárból mindössze 4 maradt, a mezőgazdaságban a növény-védőszerekre, műtrágyákra alapozott un. „zöld forradalom” is megállt, hiszen ezek is importból származtak (Maal-Bared, 2006).
Komoly akarati, kormányzati, lakossági erő kellett minden szinten a talpra álláshoz, az 1990-2000 közötti túlélő gazdaság bevezetésével amit „special period”-nak hívnak (Wolfe, 2004). A mai helyzet szerint a talpra állásuk sikeresnek mondható. Maal-Bared (2006) szerint a környezettel való harmonikus viszonyuk az 1992-es Rio-i konferenciának volt köszönhető, mivel ezután hozták a környezettel kapcsolatos intézkedéseiket az intézményrendszerben, az oktatásban és a védett területek kezelésével kapcsolatban. Azért már korábban is volt annyira környezettudatos Kuba, hogy 1987-ben (az újraerdősítési programmal) erősen korlátozták és ellenőrízék a fák és a bokrok tüzelési célra történő kivágását (Cherni, Hill, 2009). Amennyiben az országok boldogságindexét nézzük , akkor ezen a listán Kuba hatodik, míg Magyarország a 121-ik, és az USA csak a 150-ik helyen van. Ez azonban egy összetett mutató, amely azt nézi, hogy a szubjektív jólétet milyen környezeti ráfordítással érik el. Maga a szubjektív jólét az USA-ban a rangsor 23-ik helyére, míg Kubában csak a 83-ik helyre elegendő (Magyarország a 107-ik). Az USA ehhez a jóléthez viszont lényegesen több erőforrást használ fel. Kuba HDI-értéke 2006-ban 0,855 volt, ezzel 48-ik (USA (15-ik): 0,95, Magyarország (38-ik): 0.877). Az egy főre jutó ökológiai lábnyoma viszont csak 1,76 globális hektár (USA: 9,42, Magyarország: 3,55), ami az 1,8-es világszinten 1 főre rendelkezésre álló érték alatt van (bár meghaladja a saját országának rendelkezésére álló 1,05 gha-t). Ebben a világon egyedülálló: 0,8 feletti HDI érték megfelelő környezeti hatással . A CIA factbook adatai szerint a munkanélküliségi ráta 1,8%, 2006-ban a GDP növekedési rátája 12,1%-os volt (azóta csökken: 7,3% és 4,3% 2007 és 2008-ban). A várható élettartam 77,45 év (Magyarországon 73,44 év, az USA-ban 78,11 év).
A legfontosabb tényező a szellemi, és az akarati tényező volt, amely kormányzati szinten és lakossági szinten is pozitív hozzáállásban jelentkezett. A vezetés nem akadályozta az emberek tenni akarását, sőt segítette azt összehangolt kormányzati intézkedésekkel. A természetet sem akadályozta: Roberto Sanchez, a kubai túlélő gazdaság egyik irányítója szerint a természeti ciklusokat követve a természetet bérelik fel, hogy dolgozzon, és nem ők dolgozunk a természet ellen, mivel a természet ellen végzett munka hatalmas energiákat emészt fel. A legnagyobb probléma az élelmezés kérdése volt. Az élelmiszerellátás (kalóriában) a harmadával esett vissza. A probléma megoldásában a kulcstényező a föld kérdése volt, hiszen az élelmiszerellátás megteremtéséhez földre, vízre és dolgozókra volt szükség. A földek jelentős része állami tulajdonban volt (és van ), ezért a kormány azonnal tudott élni azzal a lehetőséggel, hogy földet adott élelmiszertermelésre. Létrehozta a városi mezőgazdaságot (ami gyakorlatilag Kubának a jellegzetessége), tehát a városon belül termelik meg az élelmiszerszükségletük jelentős részét. Ha valaki – akár személy, akár csoport – rendelkezett olyan egyszerű és ésszerű üzleti tervvel, hogy mit fog termelni és hogyan, akkor megkapta a földet, hogy termeljen. Állami szinten első szintű prioritást kapott az új típusú agrotechnikai fejlesztés. A környezeti nevelés, az organikus gazdálkodás, a megújuló energiák és energiahatékonysági módszerek terjesztése mind a jól megalapozott oktatási rendszerük segítségével történt (Yoon-Choe, 2007). Az oktatási rendszerük a nehézségek ellenére még mindig kiváló, és kiterjed a vidéki területekre is. Nem lehet kimutatni szignifikáns különbséget a vidéki és városi területeken élők tanulmányi eredményei között (Unesco, 2004). A decentralizáltság nem jelent magárahagyottságot, vagy tetszés szerinti oktatást Kubában, ahol a kimagasló eredményeket a megfelelő szociális háttér, a pedagógusok magas fokú felkészültsége (tudatos, tervezett felkészítése ), és az oktatás ellenőrzése biztosítja (Carnoy, 2007).
A második legfontosabb elem a lelki, közösségi tényező, ahol az emberek közötti összetartást, az emberek fejlődését és egészségét biztosították. A közlekedés megoldatlansága következtében az ellátást decentralizálták: vidékre települt az orvosi ellátás és a felsőoktatás is; fenntartották az ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást, ezzel segítették a túlélést, növelték az emberek biztonságérzetét, és biztosították az alapvető orvosi ellátást (Yoon-Choe, 2007). A vidék önkormányzatainak tulajdonában van az egészségügyi intézmények 93%-a. Egy orvosra kevesebb beteg jut, mint az USA-ban (161 vs. 188 ). Az egészségügy is komoly válságba került, hiszen nem volt lehetőség az eszközpark karbantartására, korszerűsítésére. Az orvosok a gyógyszerhiány miatt a gyógyfüvek felé fordultak (Maal-Bared, 2006). A szociális háló kiterjed a lakhatásra és az olcsó élelmezésre is, így egyre nehezebb a növekvő lakosság számára ennek biztosítása. A 2008-as becslések szerint Kuba államadóssága a GDP 32,8%-a (még Magyarországé 73,8%) . A két fentebb ismertetett meghatározó tényező birtokában lehet értékelni a tényleges gazdasági, társadalmi fejleményeket.
Az ipari, szolgáltatási szektorban a szolgáltatásé a főszerep. A mezőgazdaság – ipar – szolgáltatás aránya 2008-ban 4,4 – 22,8 – 72,8 % volt . A jövedelemtermelés kényszere és a nem megfelelő anyagi háttér két erősen környezetszennyező ágazat, a turizmus és a bányászat intenzív fejlesztésére kényszerítette az országot. Különösen a turizmus esetén komolyabb befektetésekkel meg lehetett volna előzni az okozott környezeti károk jelentős részét. Az 1990-től 1996-ig terjedő időszakban a tengerparti létesítmények számát 167-ről 237-re növelték anélkül, hogy a hozzátartozó infrastruktúrát megfelelően telepítették volna. A bányászat kiterjesztése is erdőirtással és a talajminőség romlásával járt. Úgy tűnik Kubában is erősebb volt a jövedelemszerzési kényszer, mint a környezet (Maal-Bared, 2006). A turizmus 2,6 milliárd dollár körüli összeggel járult hozzá 2005-ben a GDP-hez. Nikkelből Kubában van a világ második legnagyobb készlete. Az ország 2005-ös 2,7 milliárd dolláros exportbevételből a nikkel 1,2 milliárd, cukor és melléktermékei 168 millió, dohánytermékek 243 millió, gyógyszerek 130 millió dollár. A három legnagyobb export célország 2004-ben Hollandia, Kanada és Venezuela volt. Az orvosi ellátás a turizmus mellett a másik nagy szolgáltatása Kubának, ami jelentős bevételt biztosít. Venezuela a legjelentősebb exportőr (olaj), miért cserébe Kuba orvosi ellátást biztosít. Az ország importját ezután Spanyolország és Kína biztosítja, és a negyedik helyen az embargó ellenére az USA van. Külön kiemelést érdemel a már 1981-ben elkezdett biotechnológia-ipar fejlesztése, ahol eredetileg az interferon termelése volt az elsődleges cél, két okból is: ez kívánt sokoldalú szakmai tudást, és a fejlődő országokban jellemző náthaláz és hepatitisz ellen hatásos ellenszer. A kiváló oktatási háttérnek köszönhetően a biotechnológiai iparág azóta is virágzik, és nemzetközileg elismert (Artuso, 2002).
Az ország mezőgazdasága az élelmiszerellátást jelentős részben a már említett, egyedülálló városi agrártermeléssel oldotta meg. ahol 2004-ben az ország friss zöldségeinek 46%-a, a gumós és gyökértermésűeknek 13%-a, és a nem citrusféle gyümölcsöknek 38%-a a városi agrártermelésből származott, több, mint 326 000 kubainak adva ezzel munkát (Kost, 2004). A lokális mezőgazdasági termelésben a permakultúra alkalmazása során fejlődött sokat a közösségalkotási készségük, ahol megtanulták, hogy hol és hogyan segíthetnek a közösség tagjain. A növényvédőszerek és a műtrágya hiányát biogazdálkodással hidalták át. Kuba több mint 95%-kal csökkentette a növényvédőszer-felhasználását, biotrágyát használ (Yoon-Choe, 2007), elsősorban vidéken. A jelenlegi tervük a városi organikus hulladék komposztálása, és felhasználása (Körner et al., 2008). A farmereket biodiverzitásra, mint termelési stratégiára tanítják (Wolfe, 2004). Olyan legeltetési rendszert vezettek be, amely megelőzte a terület felélését, és még a trágyázást is biztosította . Az energiaigény csökkentésének egyszerű módja a traktorok ökrökkel való felváltása, ami azon kívül, hogy kényszerű lépés üzemanyag- és alkatrészhiány esetén, egészségesebb is, és trágyát is biztosít. Kuba az egyike azon keveseknek, akik támogatják nemzeti szinten az alternatív mezőgazdaságot (Körner et al., 2008).
A közlekedés kényszerű leállása az üzemanyag, akkumulátorok és a tartalék-alkatrészek hiánya miatt különös kihívást jelentett Kuba számára. Havannában 1990 és 1993 között a 2200 buszból 500 maradt, 1992-re a fővároson kívüli buszjáratok száma 80%-kal esett vissza. Az egy főre jutó tömegközlekedési kilométer az 1986-os 3000 km/fő/évről 1995-re 744 km/fő/évre esett vissza. A gyaloglók aránya 6%-ról 43%-ra, a biciklisták száma az elhanyagolható mennyiségről 13,5%-ra emelkedett, még a buszok száma 84,5%-ról 9,5-ra esett vissza (Enoch et al., 2004). Kubát Floridával lehet igazán összehasonlítani, hiszen az 1961-es blokádig párhuzamosan fejlődtek, és méretben is összehasonlíthatóak. Az 1000 főre jutó autók száma Kubában 32, Floridában 688. 2001-ben az 1 főre jutó üzemanyag--fogyasztás 45 l/ fő volt, ami kb. 0,5 t CO2-kibocsátást jelent fejenként. Floridában 1999-ben 1850 l/fő volt a fogyasztás, ami 5,1 t CO2-kibocsátást jelent (Warren, Enoch, 2006). Kubában 10 évről 15 évre tolták ki az útjavítások idejét, ami nem arányos, fokozott költségnövekedést jelentett. A vasutakon az utasszám 12 millió, de igény lenne két és fél, háromszorosára is. Az állam támogatta a lakóhelyhez közelebbi munkavállalást úgy is, hogy kiegészítette a fizetést az eredeti összegre akkor, ha valaki kisebb jövedelemhez jutott a váltás következtében, hiszen társadalmi szinten gazdaságosabbnak bizonyult így is a munkahelyváltás. Ezen kívül támogatta az új közlekedési formákat (pl., Camillo-k, kamionvázra épített buszok, 220 fő szállítására alkalmasak; állati erővel vontatott buszok), az autóstoppolást („amarillók” segítik ezt a nagyobb kereszteződésekben), és az alternatív üzemanyagok használatát (Enoch et al., 2004).
Energiaellátását tekintve Kuba a karibi térségben élenjáró a megújuló energiák használatában. Néhány példa : a független napelemes rendszerek száma már több, mint 8000, és tervezik a maradék 100 000 ellátatlan lakás elektromos energiával történő ellátását; 2009-ben tervezik további 300 biogáz-telep létesítését. Különféle irányelvek, szabályozások, támogatások útján támogatják a vidéki megújulóenergia-használatot, ezért nagy figyelmet szentelnek a sziget-rendszerű megújulóenergia-termelésnek. Nagyon fontos, hogy az energiaellátás megteremtése magában nem elégséges, feltétlenül szükséges a karbantartás, üzemeltetés megoldása, és az ehhez szükséges pénzügyi háttér. 1993-ban kezdtek hozzá helyi energiatermelés bővítéséhez, az iskolák, kórházak, orvosi rendelők és közösségi központok villamos energiával történő ellátásához, különösen a legszegényebb, legizoláltabb helyeken. Vizi energiát, szélenergiát, napelemeket, és biogázzal termelt energiát használtak ott, ahol nem volt lehetőség rácsatlakozni a hálózatra. A profitorientált szemlélet előnyben részesíti a környezetszennyezőbb, kisebb beruházási és nagyobb fenntartási költséggel járó beruházásokat, de ezt a hatást kiegyenlítheti egy olyan erős irányító testület, amely megfelelő környezettudatossággal és hatalommal rendelkezik. Amennyiben létezik megfelelő, a fenntarthatóság szellemében készített nemzeti stratégia, amely az esélyegyenlőséget és a környezet védelmét is támogatja, akkor a – kétségtelenül fontos – pénzügyi és energetikai érvek nem válnak egyeduralkodóvá. Tisztában vannak azzal, hogy a klímaváltozás várható hatásait is a megújuló, helyi energiák használatával tudják enyhíteni, ellensúlyozni (Cherni, Hill, 2009).
A szubjektív jólét függ az olyan tényezőktől, mint elegendő ivóvíz és öntözésre használható víz, a jó egészségügyi és oktatási ellátás a települési és önkormányzati rendszereken keresztül, és ezt a hatást erősítheti a megfelelő villamosenergia-ellátás. Kuba 1990-ben már átlépett a poszt-fosszilis korszakba. A megélhetés, és a jövedelemtermelés minimális szintjének biztosítása érdekében a környezeti szempontok háttérbe szorításával a turizmus és a bányászat intenzív fejlesztésébe kezdett, ismét megerősítette a cukornád és a dohányültetvényeit, de ezzel párhuzamosan a kisléptékű, munkaerő-igényes, lokális gazdaságfejlesztést támogatta. Különösen jelentős a városi mezőgazdaság megvalósítása, amely a szállítási lehetőségek ellehetetlenülésekor nagy segítséget jelentett az éhezés leküzdésében. A technológia és az intézményrendszer együttesen biztosítja a vidéki területeken, az igen alacsony jövedelemszint ellenére, az egészségügyi ellátást, a lakhatási lehetőségeket, az oktatási rendszert és az energiaellátást. Jó példa arra, hogy nem csak a pénzügyi, vagy egyéb, kizárólagosan szakmai szempontok, hanem komplex társadalmi és környezeti programok alapján lehet olyan döntéseket hozni, amelyek alkalmasak a jólét valóságos és érzékelhető növelésére. (Cherni, Hill, 2009).
Amennyiben Kuba hozzájuthatna fejlett technológiákhoz, és hasonló szellemben fejlődne a gazdaság és társadalom, akkor nagyobb jólétet kisebb környezeti terheléssel tudnának elérni, és a klímaváltozást előidéző tényezőket még radikálisabban csökkenthetnék.
Hivatkozások

Artuso, Anthony (2002) Bioprospecting, Benefit Sharing, and Biotechnological Capacity Building, World Development, Vol. 30, No. 8, pp. 1355-1368, Elsevier Science Ltd.
Carnoy, Martin (2007) Cuba’s Academic Advantage, Center for Latin American Studies, UC, Berkley, http://www.clas.berkeley.edu/Publications/newsletters/Fall2007/
Cherni, J.- Hill, Y. (2009) Energy and policy providing for sustainable rural livelihoods in roemote locations – The case of Cuba, Geoforum, Elsevier Science Ltd.
Enoch, Warren, Rios, Menoyo (2004) The effect of economic, restrictions on transport practices in Cuba, Transport Policy 11 (2004) 67-76, Pergamon
Kost, William E. (2004) Cuban Agriculture: to be or not to be organic? Cuba in Transition: Volume 14, Papers and Proceedings of the Fourteenth Annual Meeting of the
Association for the Study of the Cuban Economy (ASCE) Wyndham Grand Bay Hotel
Miami, Florida, August 5–7, 2004
Körner, Saborit-Sanchez, Aguilera-Corrales (2008): Proposal for the integration of decentralised composting of the organic faction of municipal solid waste into the waste management system of Cuba. Waste Management 28 (2008) 64-72, Elsevier Science Ltd.
Maal-Bared, Rasha (2006) Comparing environmental issues in Cuba before and after the Sepcial Period: Balancing sustainable development and survival, Environment International 32 (2006) 349 – 358, Elsevier Science Ltd.
Unesco (2004) The newsletter of Unesco’s education sector, No. 9., April – June 2004.
Warren, James – Enoch, Marcus (2006) Mobility, energy, and emissions in Cuba and Florida, Transportation Research Part D 11 (2006) 33-44, Elsevier Science Ltd.
Wolfe, R. L. (2004) Rural-Urban Migration and the Stabilization of Cuban Agriculture, http://www.foodfirst.org/node/1123, 2009.04.07
Yoon, A. –Choe, Y. (2007) Lessons From Cuba to North Korea Energïa Journal Volume I Issue II: Fall/Winter 2007