Az Attikai Régió területén csaknem száz különböző vizes élőhely található, patakokkal (és azok torkolataival), mocsarakkal, tavakkal, lagúnákkal és épített vizes élőhelyekkel. Ezek a területek a biodiverzitás szigeteit alkotják az egyébként leromlott állapotú környezetben, és lehetőséget jelentenek a régió lakóinak, hogy kapcsolódjanak a természettel. A jövőben egyre sérülékenyebbek lesznek ezek az élőhelyek, mert az előrejelzések alapján a területre egyre gyakoribb és hosszabb aszályos időszakok várnak, ennek pedig komoly hatása lesz az itt található vizekre, mert ezek nagy része esővel töltődik.  A klímaváltozás elleni küzdelem jegyében az Európai Unió által finanszírozott OrientGate transznacionális együttműködés keretében stratégiát és cselekvési tervet dolgoztak ki a terület ökoszisztémáinak védelmére és helyreállítására.

A régióban növelték a természeti területek összekapcsolhatóságát, mérsékelték más veszélyek kockázatait (pl. invazív fajok jelenlétét, a szennyezettséget, széttagoltságot). Megnövelték a védettség alatt álló területek számát és méretét, bővítették a monitoring programokat, és hosszútávon kezdték tanulmányozni a fajok klímaváltozásra adott reakcióit. Növelték a koordinációt a különböző szervek között, fokozták az interdiszciplináris együttműködést és erősítették az intézmények kapacitását a klímaváltozás kezelésére. A nyilvánosság részére több oktatóprogramot hoztak létre a klímaváltozásról, az éghajlatra gyakorolt hatásokról.

A Port Sunlight River Park egy olyan 28 hektáros park és vizes élőhely, amely területén korábban szemétlerakó helyezkedett el.  A park területén található egy 37 méter magasságú domb is, melyről remek kilátás nyílik a környékre.

A projekt elsődleges célja az volt, hogy a szemétlerakót átalakítsák egy parkká, és létrehozzanak egy turisztikai akciót Wirral számára amellett, hogy növelik a biodiverzitást, óvják a vizes élőhelyeket, és segítik a helyiek kapcsolódását a parti övezethez. A park északi részén található Sósmocsár kiemelt védelmet élvez, mert több védett vízimadár élőhelye. A környéken nem lehet horgászni, a terület kiemelt tudományos érdeklődést élvez, és olyan növényfajokat ültettek, melyek könnyen veszik fel a harcot a klímaváltozással (pl. tengeri fenyő), de alapvetően is őshonos növényekkel ültették be a parkot (pl. vadvirágok), melyeket csak évente egyszer vágnak vissza.

2014-ben Marseille környékén öt új csapadékvíz-visszatartó medencét helyeztek üzembe a part menti vizek minőségének megőrzése és az árvízveszély csökkentése érdekében. Korábban a heves zivataroktól telítődtek a szennyvízcsatornák, ezek tartalmának egy részét pedig tisztítás nélkül a tengerbe engedték. A beavatkozás során a vízi élőlények számára is egy sor megoldást eszközöltek, például part menti búvóhelyet hoztak létre a halak számára, ezzel támogatva az algásodás folyamatát is. A projekt után amellett, hogy jelentősen javult a város árvízvédelme, sikeresen javították a vízminőséget és védték meg a tengeri (és tengerparti) ökoszisztémákat a további károsodástól.

A LIFE05 keretében összesen kilenc erdős élőhely helyreállítását célozták meg, ezek egyike volt a durrowi erdő, amely az Erkina folyó árterén terül el. Az erdőt hátrányosan érintette a terület vízelvezetése és a nem őshonos fajok (tűlevelűek) elszaporodása is. A területen sekély vízelvezető árkok feküdtek, és megállapították, hogy az árvíz visszatartási idejének csökkentése hátrányosan befolyásolja az őshonos hordalékerdőt. Hogy ezt ellensúlyozzák, az árkokban összesen 350 gátat építettek.

Ciprus déli végén a Germasogeia folyó keresztezi a Germasogeia területét (Limassol külvárosa). A beavatkozás célja itt az volt, hogy segítse a területe a víztisztulást, és a víztározó visszatöltődését, amelyet megzavart a felvízi gát építése. Ezt úgy tudták végrehajtani, hogy a felvízi duzzasztóból csak fokozatosan engedték le a vizet, és megőrizték a meder magas áteresztő képességét. A projekttel sikerült minimalizálni a tenger felé irányuló talajvíz veszteséget.