A projekt elérni kívánt célja az volt, hogy a létesítmény eredeti funkcióját, a tervezett kapacitással ellássa, az összegyűjtött belvizet, valamint a szivárgó vizeket a befogadó felé továbbíthassa a szükség esetén. A rekonstrukciós munkák során az alábbiak kerültek elvégzésre: egyes fák kiemelése, cserje irtás, nádkaszálás, gaz kaszálás, depónia rendezés, műtárgyak karbantartása. A projekt 2011-ben az Új Magyarország Vidékfejlesztési Program keretében valósult meg.

A projekt célja, hogy bemutassa azokat a természetes vízgazdálkodási intézkedéseket, amelyek segítenek csökkenteni a várost átszelő folyó jelentette árvízkockázatot. A projekt a helyi lakosok és gazdasági szereplők bevonásával valósul meg. A projekt magába foglalja mind a Pickering Beck folyó, mind a szomszédos River Seven folyó vízgyűjtő területét, ahol fásítással, részben vízáteresztő rönkgátakkal és egyéb természetes lefolyáslassító beavatkozással érték el az árvízkockázat csökkenését. Ezek együttes hatása nem képes teljesen megakadályozni az áradásokat, de számítások szerint annak a kockázatát, hogy Pickeringet bármely adott évben elöntse a víz, 25%-ról 4%-ra csökkentették. A projekt eredményei környezeti, gazdasági és szociális téren is tapasztalhatók. Ezek közé tartozik a vízminőség javulása, a meglévő élőhelyek megőrzése, fokozott szén-dioxid-megkötés, a helyi gazdálkodók megerősítése a birtokkezelésben, az idegenforgalom javulása, valamint a közvélemény intenzívebb bevonása az árvízvédelembe. A „Lefolyáslassítás Pickeringben” egy olyan partnerségi projekt, amelynek sikerült a helyi földhasználati gazdálkodással és tervezéssel foglalkozó összes kulcsfontosságú szereplőt egy közös cél jegyében egyesítenie.

Hazánkban a bivalyt magyar-bivalyként, házi bivalyként emlegetik. A Kárpát-medencébe minden valószínűség szerint már a népvándorlások során, mint igavonó állat került. Mivel még a szürke marhánál is igénytelenebb állat, hiszen lelegeli a kákát, a nádat, a mocsári füveket és kimondottan szereti a nedves lápos területeket, gyorsan elterjedt a Kárpát-medence területén. Tej- és hústermelése mellett talán fontosabb volt hajdanán igaereje, s ezt bizonyítja, hogy a gépesítést követően állománya Magyarország mai területén igen lecsökkent. 1911-ben 155 192 bivaly élt, 1935-ben a megcsonkított országban már csak 7069-es számláltak. A jelenlegi országos állomány 1500 körüli, ami a történelmi Magyarország egykori bivaly-populációjának kicsiny töredéke. Ma, mint genetikai tartalékot és kultúrtörténeti emléket őrizzük, jelenleg országos szinten tervszerű tenyésztésével nem foglalkoznak. A hazai bivalyállomány a törvényileg védett őshonos állataink közé tartozik. A dél-alföldi régió első bivalyrezervátumát 2008-ban hozták létre, Mórahalom határában. A negyvenöt fiatal állattól azt várták - 15 anyaállat és 30 növendék -, hogy segítenek megtisztítani a nádtól a Nagyszéksós-tavat és környékét. Régen a területet a csapadékosabb időszakokban (főként a hetvenes években) halastóként hasznosították. A terület gyors kiszáradása a nyolcvanas évek végén indult el, 1991-92-ben már alig volt nyílt vízterület. Eddigre a terület nagy részét és a tavat szegélyező legelőt összefüggő nádas borította, a tó nagy része pedig kiszáradt. A bivalyok telepítését követően a náddal borított területek jelentősen lecsökkentek, az újra láthatóan megjelenő nagyobb vízfelület elősegítette a területet elhagyott madárvilág visszatérését, az itt még nem fészkelt fajok megjelenését valamint a növényzet (tavirózsa) újra szaporodását. 2012-ben a Bivalyrezervátum fejlesztéseként a tájba illeszkedő, náddal fedett bivalybeálló épült a tó közelében, kialakítottak egy bemutató- és oktatóházat, egy eszköztároló színt, valamint egy mérőközpontot, ahol a bivalyok szakszerű tenyésztéséhez szükséges vizsgálatokat végezhetik el. A programnak köszönhetően jelentősen javult a magyar Nagyszéksós-tó és a Román Maros ártér ökológiai egyensúlya A Nagyszéksósi Bivalyrezervátumban a betelepítés óta az egyedek száma folyamatosan növekszik. Jelenleg 143 bivaly él ezen a területen, melyek az eredeti természeti környezet fenntartásában és alakításában fontos szerepet töltenek be. A város fontosnak tartja a fenntartható fejlődés megvalósítása érdekében, hogy természeti értékeinket eredeti formájukban, működőképesen tudjuk megtartani és továbbfejleszteni. Ennek érdekében fontosnak tartjuk azt is, hogy minél szélesebb körben tudjuk ezt a gondolkodásmódot elterjeszteni, valamint, hogy ezeket az értékeket a lakossággal és az idelátogató turistákkal is megismertessük.