Az Odelouca folyó az Arade vízgyűjtőhöz tartozik, közepes méretű, alacsony esésű és időszakos síkvidéki patak. Mediterrán éghajlata miatt a csapadék szezonális (október-március között csapadékos, június-szeptember között száraz), így a folyó lassan folyik, télen gyors áradásokkal, nyáron pedig kiszáradó mederrel és elszigetelt, ideiglenes tavakkal. A vízgyűjtő terület domborzata keskeny, meredek völgyfalaktól szűk kanyargó völgyekig és kisebb árterekig terjed.
A folyó korábban nagy természeti értéket képviselt a változatos és érintetlen vízparti galériáinak köszönhetően, amelyek azonban a 2010-es gátépítés után eltűntek. A terület kritikus veszélyeztetett fajoknak, köztük endemikus halaknak és az ibériai hiúznak adott otthont. A gát alatti szélesebb ártér természetes mediterrán paratölgy-erdőségeit citrusültetvények és legelők váltották fel. A folyó mentén csekély az urbanizáció, csupán két kis falu és mezőgazdasági települések találhatók. Egyes mellékfolyókra az állattenyésztés és a mezőgazdasági öntözés van hatással.
A térség földhasználatának 52%-át erdők és természetes területek, 40%-át mezőgazdaság teszi ki. A mezőgazdasági használat fő formái közé tartoznak az éves és állandó növények kombinációi, a vegyes művelési minták, valamint a gyümölcs- és bogyóültetvények. Víztározók és vizes élőhelyek kevesebb mint 4%-ot foglalnak el.
A felszíni vizek menti területek helyreállítása védett vegetációs pufferzónákkal nemcsak egyszerű védősávot jelent, hanem egy teljesen funkcionális, természetes akadályt a víztestek védelmére. Ez az intézkedés víztisztítási szolgáltatást nyújt, javítja a folyók minőségét a tápanyagok, növényvédő szerek és lebegő szilárd anyagok okozta szennyezés csökkentésével. Szabályozza az eróziót és az üledékszállítást, valamint hozzájárul a felszíni lefolyás csökkentéséhez. Az intézkedés javítja a vízi és szárazföldi ökoszisztémákat, ökológiai folyosókat hoz létre, élőhelyet biztosítva, ezzel elősegítve a jó környezeti állapot (GES) elérését.
Az alkalmazott intézkedések a ripáriás pufferzónák és folyópartok rehabilitációjára természetes és bio-mérnöki megoldásokat használtak. Az egyik ilyen technológia a folyópartok átmetszése és geotextília elhelyezése volt, amely segít megelőzni az eróziót, megtartani a talaj nedvességét, valamint megakadályozni a gyomok és invazív növények növekedését, miközben kedvező feltételeket teremtett az őshonos növények telepítéséhez. Emellett krétszerkezeteket és kővel töltött gabionokat alkalmaztak a partfalak stabilizálására, például vegetációval borított kőszórással, élő krétfalakkal és vegetált gabionokkal. A rehabilitált partokat őshonos növényfajokkal ültették be, melyek helyben gyűjtött dugványokból és magvakból kerültek kifejlesztésre helyi faiskolákban, így például Tamarix, leander, varjútövis és kőrisfák kerültek telepítésre. A folyómederben mesterséges szigeteket is építettek, és az invazív vízparti növényfajokat, mint az óriásnád és akáciafélék, eltávolították.