Projekt háttere – Dümmer-alföld (Északnyugat-Németország).
A Dümmer-alföld egy nagy kiterjedésű mocsaras és nedves rétes terület, amely Európa egyik fontos élőhelye a költöző vízimadarak számára. Télen természetes módon elárasztódó rétek és vizes élőhelyek jellemzik.
Kiemelten védett fajok élőhelye:
– Haris (Crex crex)
– Bölömbika (Botaurus stellaris)
és számos további vonuló- és költő madárfaj
A probléma az 1953-ban a terülten épült gát, amely:
– megakadályozta a rétek természetes, szezonális elárasztását,
– ennek következtében a talaj kiszáradt és megkeményedett,
– csökkent a talajban élő gerinctelenek és egyéb táplálékforrások mennyisége,
– ami közvetlen negatív hatást gyakorolt a madárfajokra, mivel romlott a táplálkozóhelyek minősége és az élőhelyek biodiverzitása.
A beavatkozás tehát felülírta a természetes vízháztartást, veszélyeztetve a nedves rétek ökoszisztémáját.

Lápterületek újra elárasztása (rewetting):
– A gátak és vízelvezető rendszerek módosításával visszaállították a természetes vízborítást, így a lápok ismét képesek vizet tárolni, lassítani a lefolyást és fenntartani a szükséges vízszintet.
Nedves rétek megőrzése és regenerálása:
– A területen visszaállították a természetes hidrológiai viszonyokat, hogy a rétek újra nedves élőhelyként működhessenek, ideális feltételeket teremtve a védett madárfajoknak.
Magas füves és nádas élőhelyek kialakítása:
– A vízparti zónákban magas füves és nádas foltokat hoztak létre, amelyek búvó- és fészkelőhelyet biztosítanak, valamint növelik az ökoszisztéma változatosságát.
Védett madárélőhelyek helyreállítása:
– A projekt célzottan támogatja az olyan fajok élőhelyét, amelyeknek a természetes nedves rétek eltűnése miatt drasztikusan csökkent az állománya (pl. haris, bölömbika). Ennek része az élőhelyek zavarásmentes kezelése és a mezőgazdasági tevékenységek korlátozása.

175 hektár mezőgazdasági terület megvásárlása:
– A projekt első lépése a korábban intenzíven használt földek megvásárlása volt, hogy azokat teljes egészében természetvédelmi célokra lehessen átalakítani.
Támasztógátak építése a vízmegtartás érdekében:
– A területen több ponton kisebb támasztógátakat létesítettek, amelyek lassítják a víz elfolyását, növelik a vízborítás időtartamát és visszaállítják a láp természetes vízháztartását.
Vízlevezető csatornák és árkok megszüntetése:
– A korábbi lecsapoló rendszereket (árkokat, csatornákat) eltávolították vagy elzárták, hogy a víz ismét természetesen megálljon, és a terület folyamatosan átnedvesedhessen.