A földhasználat az erdőkről és más fás területekről szántóföldre változott. Az Olimpia környéki dombok erdőtüzek által sújtott területei jelentős ökológiai degradáción mentek keresztül. A talaj vízmegtartó képessége csökkent, lerontották a növényzet állapotát, ezáltal a vízlefolyás minősége is romlott. Az esővíz beszivárgásának hiánya tovább súlyosbította a talajvíz utánpótlásának problémáját, így a terület vízgazdálkodási szempontból is kedvezőtlen helyzetbe került.
Árvízvédelem és árvízkockázat mérséklése
Tömegstabilizáció és eróziós ráták szabályozása
A biodiverzitás és a génállomány megőrzése a parti területeken
Az intézkedések ideiglenes szerkezetek telepítését foglalták magukban, amelyek helyben elérhető faanyagokat használtak a vízmegtartás növelése érdekében. A faszerkezeteket a domboldalak lejtésével párhuzamosan helyezték el a víz visszatartására. Ezeket leégett aleppói fenyő (Pinus helepensis) és ciprus (Cupressus sempervirens) fatörzsekből építették, és fakarókhoz rögzítették fémes tartók nélkül. Ezt az építési módszert a jelentős tájváltoztatás elkerülése és az ökológiai egyensúly megőrzése érdekében választották. A szerkezetek közötti távolságot a faanyag jellemzői, valamint a hely topográfiai és hidrometeorológiai viszonyai határozták meg. A telepítési mintázat “mozaikos” elrendezésben történt, ahol a lejtők meredeksége szerint egy- vagy kétsoros fatörzseket használtak.
További beavatkozásként célzott erdősítéseket hajtottak végre a hegyvidéki területeken, hogy stabilizálják a lejtőket, csökkentsék az eróziót és növeljék a vízmegtartási képességet. Az erdősítés javíthatja a vízfolyás dinamikáját a csúcsáramlás csökkentésével és az alapszintű vízáramlás fenntartásával. Ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az erdősítés növelheti a párolgást (ET) és a szennyezőanyagok megkötését is.