A projektterület földhasználata jelentősen átalakult:
– az erdőkből és fás területekből szántóföldi művelés lett.
Az Olimpia környéki dombvidéket több alkalommal sújtották erdőtüzek, amelyek súlyos ökológiai degradációt okoztak:
– a növényzet eltűnése miatt megszűnt a talaj természetes védeleme,
– a talaj vízmegtartó képessége drasztikusan csökkent,
– a csapadék nem szivárgott be a talajba, hanem gyors lefolyást eredményezett,
– ezzel romlott a vízminőség és fokozódott az erózió,
– a talajvíz-utánpótlás elmaradása miatt a terület vízgazdálkodási szempontból kedvezőtlen helyzetbe került.
A degradált felszín és a vegetáció hiánya így egyszerre okozott ökológiai, hidrológiai és talajvédelmi problémákat, amelyek indokolttá tették a helyreállítási beavatkozásokat.

– Árvízvédelem és árvízkockázat mérséklése
– Tömegstabilizáció és eróziós ráták szabályozása
– A biodiverzitás és a génállomány megőrzése a parti területeken

Alkalmazott intézkedések:
– A leégett aleppói fenyő és ciprus fatörzsekből ideiglenes vízmegtartó faszerkezeteket építettek a lejtőkön, fakarókkal rögzítve, fém elemek nélkül.
– Lassítják a felszíni lefolyást, csökkentik az eróziót és növelik a talajba szivárgó víz mennyiségét.
– A szerkezeteket a lejtővel párhuzamosan, mozaikos mintázatban helyezték el, a domborzati viszonyokhoz igazítva.
– Célzott erdősítést végeztek őshonos fafajokkal, hogy hosszú távon stabilizálják a lejtőket és javítsák a vízmegtartási képességet.