Aba Város Fejér megyében, Székesfehérvártól déli irányban, 20 km-re található, 4396 lelket számláló (2024.január.1.), három településrészből (Aba, Belsőbáránd, Felsőszentiván-Bodakajtor) álló település.

A helyiség neve 1334-ben tűnik fel először Aba alakban, személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló ősmagyar Aba személynév ótörök eredetű “atyát”, “őst” jelent. A községhez tartozó Bodakajtor, Belkajtor, Külsőkajtor nevével 1448-ban találkoztunk először Kaytorzalassa (Kajtorszállása) alakban. Ez az elsődleges névváltozat egy Kajtornak hívott kun személy szálláshelyére utal. Az 1428 óta adatolható Kajtor személynév a kun “guaj” (visszatér) ige származéka. Tulajdonképpeni értelme “visszatérő”.

Belsőbáránd, Külsőbáránd neve 1465-ben bukkan fel, Báránd alakban. Az 1212 óta adatolható Bárány személynév -d képzős származékából keletkezett. Az alapjául szolgáló személynév alakulhatott a magyar bárány főnévből, de lehet egy szláv vagy török személynév átvétele is.
(Vö. egyfelől a lengyel Baran személynév, másfelől az ótörök baran, “az, aki elment, eltávozott” jelszavakkal.) Nem valószínű, hogy a Báránd helységnév az itt folytatott juhtenyésztéssel kapcsolatos. Totemisztikus névadásra is aligha gondolhatunk.

A község területén feküdt az egykori Bögöd helység, melynek neve 1277-ben Bugud alakban jelenik meg. Puszta személynévből keletkezett magyar névadással. Az alapjául szolgáló személynév talán a személynévként is alkalmazott ótörök bögü (“bölcs ember”) névszóval kapcsolható össze. Ez esetben etimológiailag rokonságban van a magyar bölcs és bü-büv szavak török előzményével.

Felsőszentiván neve először 1374-ben fordult elő, egyházi eredetű személynévként. Szent Mihály szigetét 1454-ben említik először. Petele puszta viszonylag későn, 1675-ben fordul elő először.

Az 1856. évi kormánylap szerint három puszta – Szentiván, Kajtor és Báránd – tartozott hozzá. Ugyanerről beszél 1863-ban Zách munkája is. Az ebből az időből ismert dűlő- és helynevek a következők:
Aba: Szent Mihály Szigete, Terézia, Bödönkút, Pákozdi-tó-i dűlő, Öreghegy dűlő, Hegyes halomi dűlő, Tüskés dűlő, Bögéti dűlő, Nagy Sziget, Vió-hegy dűlő, Borsziget, Csothalom (vagy Csonthalom), Bikapát és Kajtor dűlő.

Az okleveles emlékek Aba birtokot (possessio) 1334-ben említik először. Salamon fia János folytatott osztályos pert a vele egy őstől származott Lőrinc fia János ellen, Guth, Athya, és Aba nevű birtokért. Pál országbíró 1334. július 15-én Visegrádon kelt oklevelében határnapot tűzött ki Lőrinc fia Jánosnak a birtokjogot igazoló oklevelei bemutatására. Kétségtelen, hogy Aba nemesi lakói szoros kapcsolatban állottak a királlyal, hiszen a XIV-XV. században királyi, nádori parancsra gyakran szerepeltek királyi emberként vagy tanúként birtokbeiktatások, idézések, eltiltások alkalmával. Az első két abai, kinek nevét ismerjük: Abai Chut fia András és János. 1498-ban jelent meg az első Arany a forrásokban. Szapolyai István nádor 1498. december 17-én vizsgálatot rendelt el Abai Aran Ambrus ellen, aki – többedmagával – a fehérvári keresztesek Barch nevű birtokára tört. 1499. január 25-re Abai Aran Ambrust a nádor elé idézték. Az Arany családról még annyit tudunk, hogy 1525-ben bizonyíttatta Fejér megyével nemességét.

1543. után Aba is török megszállás alá került, bár a hódoltság nem volt teljes, a magyar földesurak végig megtartották birtokukat. A falu 1626-ban Komárom, 1647-től Veszprém megyéhez tartozott, nyilvánvalóan a hódoltsági viszonyokhoz igazodva.

1559-ben I. Ferdinánd gróf Cseszneky Mihály és Baranyai Balázs várpalotai fővitézeknek adományozta.

A tizenöt éves háború idején elpusztult, a 17. században települt be újra. 1707-ben az osztrák császári csapatok felgyújtották a falut, mert sok lakos harcolt Vak Bottyán mellett. A Rákóczi-szabadságharc alatt 170 ember halt meg pestisben.

A 18. század végétől már iskolája is volt. A lakosok aktívan részt vettek az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. Az 1848–1849-es szabadságharc során az abai nemzetőr parancsnok, Szűcs Gedeon és 183 nemzetőre részt vett az ozorai ütközetben.

A 19. század végére a falu már vasútállomással, postával, csendőrőrssel és tűzoltó-egyesülettel is rendelkezett, lakosainak száma 1900-ra elérte a 3500-at. A két világháború között tovább fejlődött.

A település sokat szenvedett a második világháború alatt. 1945. március 21-én a szovjet csapatok elfoglalták. A hosszú és súlyos harcok következtében 165 lakóház lakhatatlanná vált, és mindkét templom épületében komoly károk keletkeztek. A háború után Aba újra fejlődésnek indult; az 1950-es években már mintegy 4300 lakosa volt.

2013. július 10-én a köztársasági elnök városi címet adományozott a településnek.